Április utolsó hétvégéje gyorsabban elérkezett, mint azt korábban gondoltuk volna. Már a télen tudtuk sokan, hogy lesz jógatábor, de akkor még olyan távolinak tűnt az egész, aztán egyik pillanatról a másikra már ott álltunk a zöldellő hegytetőn, és csodáltuk az elénk táruló látványt.

Dunaújvárosi pályafutásom utolsó etapjában úgy gondoltam, hogy két dolog az, amit még szeretnék megvalósítani. Az egyik, hogy ellátogatok az Intercisa Múzeumba, ahol az ókori leletektől kezdve a Sztálinváros dicsfényét bemutató relikviákon át a fafaragványokig rengeteg minden megtekinthető. A másik, hogy a város egyik egyediségét megörökítem, fotó formájában, vagyis a Vasmű úton található szójátékkal teletűzdelt padokat.

Az egyébként sem unalmas kollégiumi pillanatok közül, következzen most egy utolsó, ami ráadásul a kínai cimbikhez kötődik.
A kínai időszámítás tradíciói régebb óta vannak érvényben, mint a felénk használatos Gergely-naptár. S minden évben máskor veszi kezdetét a kínai újév, valahol január és február környékén. 2015-ben, ez február 18-ára esett, szerdára. Nagy örömünnep ez, s igazán boldogok voltak ezen a napon a kollégium falain kívül is.

Február 7-én lezárult egy korszak. Egy korszak, amit főiskolásként éltem meg. Ami idő alatt egy szakképzést és diplomát oklevelet szereztem. Ezen a napon sokan eljöttek, hogy láthassák ténylegesen be fejeztem, abszolváltam tanulmányaimat a Dunaújvárosi Főiskolán. Búcsúbeszédemben köszönettel és hálával adóztam azoknak, akiknek részese volt ebben. A ceremónia végeztével pedig lehetett örvendeni, képeket készíteni.

Jó szerencsét!

Üdvözlök mindenkit!

Elsősorban az elnökséget, tanárainkat, végzett társaimat, a kedves szülőket, rokonokat és barátokat.

Számtalanszor jártam már fővárosunkban az évek során, volt mikor csak átutazóban, de tucatnál is többször bulizni és/vagy barátokkal, ismerősökkel találkozni.
A nevezetességek javát is láttam már, és néhány múzeumban is megfordultam. De így is izgalmas volt ez a hétvége!

Olaszország északi részén található Paganella-Brenta, amely közkedvelt a téli sport szerelmesei számára (is). Először jártam itt, s először próbáltam a síelést is, így csupa új élménnyel gazdagodtam.

A Dub Phase csapata rendesen megdöngette októberben a DunaFitt pincéjét; a fővárosi csapatból Gumilap, Confused és Mc Fedora tette tiszteletét a Dunai Vasmű hazájában, Dunaújvárosban. A csapattal együtt érkezett a méltán híres Funktion-One hangrendszer is.

Szeptember 14-én indult Sopron városából útjára a nagyjából 800 kilogrammos, 50 cm átmérőjű, mívesen faragott tölgyfadarab. Amit majdnem egy héten keresztül 26 diák húzott és tolt, hogy végül egy csodás szombat délután befusson a székesfehérvári geó főépületéhez.

A szokásos szeptember eleji zsongás. Kezdődik a „GT”. Ilyenkor leginkább a Valbizek és a kohlenbrennerek izgatottak, na meg azok a felsőbb évesek, akik visszatérnek nosztalgiázni. Az időjárás kegyes volt, mivel csak egyik éjjel szemerkélt, így az idei átlaghoz képest jónak mondható.

Egy régebbi restanciám szeretném most pótolni.
A londoni tartózkodásom egyik legszínesebb és üdítőbb élménye volt egy augusztusi vasárnap. A város délnyugati része felé található Kew Gardensbe látogattunk édesanyámmal.
Színes virágok, égig érő fák, különleges állatok.

A hajdúsági puszta fenegyereke, az ex-alkoholista segédmunkások gyöngye, és az árokásók non plus ultrája, akivel a munkanapjaim javát töltöttem, Lali.

Születésnapi bulira invitáltak az aranyos kis (vagy inkább közepes?) városba kedves barátaim, Wellingboroughba. A település Londontól Északnyugatra található, mintegy 65 mérföldnyire (~100 km) Northamptonshire megyében. Péntek esti csúcsforgalomban indultam St. Pancras pályaudvarról.

A munkával szerencsés vagyok, nincs okom panaszra. Nem kell korán kelnem (6.50 [a hetekben 6.00]), mivel nincs messze a helyszín (két busszal összesen 6-7 megálló) fix a munkaidő (8.00 – 17.00) s a bérezésem is optimális. Az építőiparban (itt) aprópénznek számít, sőt még a hivatalos minimálbért sem éri el, de lényegében kezdő munkához képest egész jó a keresetem. Nem elégedetlenkedek!

Immár több mint egy hónapja újra a Brit fővárosban.

Először nem volt túl nagy a pezsgés (mármint a városban természetesen folyamatos); önéletrajzírás, munkakeresés.

 De azért történ ez meg az...

Szombat este nincs olyan a Brit fővárosban, hogy csönd, vagy pihenés. Az emberek kirajzanak az utcára, pubokba és főleg, ha jó idő van, akkor megy a kollektív fesztiválozás. A város déli részén Brixtonban találtunk egy impozáns line up-ot, így keveredtünk a Brixton Jamm nevű szórakozóhelyre.

Sokat lehet hallani a szavak gyógyító erejéről, illetve, hogy mekkora hatása van egy-egy ’mágikus’ mondatnak, varázsigének. Nem szerettem volna ezeket túl mélyen feszegetni, mivel számomra már régóta egyértelmű volt, hogy mindennek van egy rezgési frekvenciája, amely ilyen vagy olyan módon kölcsönhatásba kerül a környezetével.

Ugyanakkor egy régi kísérlet inspirált, hogy kipróbáljam és megtapasztaljam személyesen a szavak erejét. Masaru Emoto ezzel már régebben foglalkozott, de túl nagy publicitást nem kapott (milyen érdekes?!). A tudós kísérletében annyi különbség van, hogy nála rizs a szemléltető eszköz.

„Ha, egyszer majd a végzet, Selmecről menni késztet…”

Már nyolc éve, hogy október első felében az akadémisták felpezsdítik az ősi város hangulatát. Vígan,jókedvűen énekelnek, kocsmáról kocsmára járnak, beszélgetnek, ismerkednek. Tiszteletüket teszik a fontosabb emlékhelyeken, s újakat mutatnak balekjaiknak, kulturálódnak. Temetőt rendeznek, és közösséget építenek. Érdeklődőek, és szomjasak.

Első alkalommal került megrendezésre a Talentⁿ konferencia, amely egész egyszerűen a kreatív gondolatoknak, és a tehetségeknek adott színteret. Lehetőség nyílt több korosztálynak, hogy neves előadók és fiatal kutatók között csodálja meg a magyar elme sokszínűségét. Mindennek a RaM Colosseum adott otthont, Budapesten, szeptember utolsó csütörtökén. A Dunaújvárosi Főiskolát Dr. Varga Anita, Dósáné Pap Györgyi tanárnők valamint Németh Nóra, Kovács Dávid és jómagam Nagy Péter  hallgatók képviseltük.

Londoni bejegyzésem utolsóját írom, még innen, a konyhából, de hamarosan elhagyom a forgatagos nagyvárost. Addig is még egy-két tapasztalat, amikkel találkoztam.

British Múzum, Hampstead Heat, Victoria & Albert Múzeum, Természettudományi Múzeum, Stonehenge, Windsor, Tate Modern.

Mint az előzőekben, most is elárulnám, hogy néhány nap elteltével sokat nem változott a helyi időjárás. Az éjjel mondjuk dörgött, villámlott, és szórványosan esett, de ma ugyan olyan napos, nyári idő van, mint idáig.

London Bridge, Museum of London, Islington, Brick Lane, Camden Town.

 2013. július

Második alkalommal járok a szigetországban. Az első látogatásom négy nap volt csupán, s már akkor rengeteg új inger ért. Első repülés, Londonban pedig: pezsgés, forgalom, tömeg, szemét, s rengeteg féle ember. Gyorsan tudtam akklimatizálódni, ezzel nem volt probléma.

Tudatos hétköznap sorozatom következő állomása a lépcső mászással kapcsolatos. Nem egyszerű a dolog, ugyanis a lépcső mesterséges kreálmány. A fejlődéstanban is külön korhoz kötik ezt a képességet; a három éves gyerektől már mondjuk elvárható, hogy tudja váltakozó lábbal megtenni a fel és le vezető távot, de bizony nem olyan könnyű az.
Aki kertes házban él annak egy picivel könnyebb, de aki nap mint nap mondjuk a 4. emeletre caflat annak meg kell küzdenie a lépéssekkel, s bizony ezt is lehet hasznosan tölteni.

Jó szerencsét!
Glück Auf!
Zdar Boh!

2012. október első két hétvégéjén felpezsdült az élet az ősi városban. Aufos, grubenes, waldenes büszke diákok koptatták újra Selmecbánya utcáit.
Víg kedéllyel, nótázva haladtak a macskaköves úton, fel s alá…

A mindennapok során, ha naponta kétszer szánunk egy kis időt, hogy pontosan azzal foglalkozunk, amit csinálunk már jelentős lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy az adott műveletet hatékonyan véghez vigyük.

Ilyen napi rutin és kihívás lehet a fogmosás. A szokásos fogdörgölésből szertartást, meditációt csinálhatunk, ha helyes a figyelmünk.