A szokásos szeptember eleji zsongás. Kezdődik a „GT”. Ilyenkor leginkább a Valbizek és a kohlenbrennerek izgatottak, na meg azok a felsőbb évesek, akik visszatérnek nosztalgiázni. Az időjárás kegyes volt, mivel csak egyik éjjel szemerkélt, így az idei átlaghoz képest jónak mondható.

Jómagam rezignáltam törődtem az eseményekkel. S igyekeztem kollégiumi férőhelyemet minél ergonomikusabban kialakítani. Számomra a nulladik nap sikerült „erősre”. S megmondom őszintén hiányoltam a szervezők részéről a nagy megpróbáltatás előtti felszabadultságot: buli a segítőknek, hiszen később mindenki gályázik ezerrel, hogy flottul menjen minden.
A száraz „ki mit tud” tájékoztató után mindenki hazament pihenni, hiszen másnap reggel korán kelés – gyenge kettes, részemről.
Na, azért volt egy masszív mag, akikkel találkoztam a Kaptárban (még mielőtt már nem szolgáltak ki) nekik ez úton is RESPECT, így kell nyomni srácok, EZ AZZ!

Szerda reggel egész nap mindenki (gólyánként ~ 2,1 ember) mosolygósan, vidáman, üdén várta a 76,4 gólyát, aki megérkezett azt elvitték inni a Sarkira, Juniorba, ilyesmi. Jó, nem készítettem reprezentatív közvélemény-kutatást, de, hogy miért nem preferálja senki a jó öreg Borlabort (alias Alpári) vagy a kiváló Expresszt? Sic transit gloria mundi. Sebaj, mire mindenki helyben volt és örült magának, addigra már dübörgött a B épület is durván. Itt sem értem, hogy miért kellett tízig várni a nyitással, ha egyszer szeretnék fellendíteni a helyet? Áh, nem para, szoktassunk rá mindenkit a koliban vedelésre, aztán hallgassuk évekig a pultosok panaszát, logikus. Lényeg a lényeg, hogy a ’fitt rezidense húzta a talpalávalót, amire többé vagy kevésbé meg is őrült mindenki, már aki bent volt és táncolt. Lehetett is tombolni bőven annak is, aki csak később nézett be, hiszen félóránként ismétlődtek a zenék, így (jó, nem voltam végig) egész este ugyan az a 30 szám szolt végig. Ez ám a parti! Viszont az akciós Unicum BUMM ütött, mármint annak, aki egy decit kapott, vagy még többet; mivel a „pultos” lányok szívüket lelküket beleadták a hosztesz munkába, amit teljes átéléssel végeztek! (Nincs para, jövőre jobb lesz csajok, és ilyennek szeretünk Titeket)!

Aztán csütörtökön jött a vizes buli. Iszonyat hangulat, tömve a lelátó, mindenki őrjöng, a lányok monokiniben, folyik a pezsgő és a kevert, üvöltve biztatják a felsőbb évesek az elsős szaktársakat, tánc és mosolygás.

Nem ám.

Nyugdíjas Hajdúszoboszló flash, ahol IDM és techno egyvelege untatja a beszélgető fiatalokat a medence partján, s aki élvezni akarja a csobbanást oda kell figyelni, nehogy megzavarja az IFI B úszóedzést a kettes, hármas, négyes pályán. Jó, egy kis hangzavar volt a végére, felejthetetlen élmény! Mármint 1500-ös Ladával hazagurulni. 

Aztán este nedves est. Amit szintén igazából a felsőbb éveseknek rendezünk, mert egy gólya honnan is tud(hat)ná értékelni egy kötött, parlamentáris, konfekciós bulit a gólyatábor közepén? Ja, hogy lehet vezényszóra inni?! Hát ez fergeteges, idáig ment magamtól is – gondolja Tök Elek, sajónekeresdi szakmunkásbajszos elsős gípísz srác. Oszt’ akkor legalább magyarázni sem kell a poénokat, amiket nyilván csupán azok a főiskolások értenek, akik már évek óta ide járnak/tak. Nem gond, de a nóták szépek voltak. Igaz, hogy egyet se hallottam még előtte, de olyan szívhez szólóak. Meg legalább ingyen volt a sör, az az egy, mind, az összes! Nem baj, de legalább ettem zsíros kenyeret (finomabb vacsorát el sem tudnék képzelni) az egész napos medencés veretés után…

Kezdődik a hétvége. Szalki-sziget, főzés, evezés, egyebek. Itt nem voltam, kiváló volt!

A szombati sör-bor túrára 6.30-kor kellett kelni, hogy időben kész legyen a reggeli és még a sör is hideg legyen. Szerencsére délre már a nagyja lement, így le van a gond (és az élvezet is…). Aztán vetélkedő az M és az F épület között. A hangot a Napnak és a CSAK-nak köszönhettük, VIVÁT! Buli később a Bében. Összességében egy kiváló gólyatábort tudhatunk magunk mögött, háromra mindenki csuma volt és mindenki becsajozott/pasizott. Rengeteg történet született, amit évekig fognak mesélni az unokáknak az elsősök, s igazi egyéniségeket ismerhettünk meg. Akinek valami nem tetszett az az októberi választásokon a voksa mellé leadhatja építő jellegű kritikáját egy A5-ös íven a számára kijelölt szavazókerület urnájában, jelige: Bezzeg az én időmben a DUF-on.

Köszönjük srácok a szervezést és a kitartó munkát!

Külön köszönet Marcibá’-nak az éjszakai műszakért, Karcsibá’-nak a medencés felügyeletért és a Műszaki Osztálynak.

További fotók a hétről...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.