Második alkalommal járok a szigetországban. Az első látogatásom négy nap volt csupán, s már akkor rengeteg új inger ért. Első repülés, Londonban pedig: pezsgés, forgalom, tömeg, szemét, s rengeteg féle ember. Gyorsan tudtam akklimatizálódni, ezzel nem volt probléma.
Most viszont már néhány hete itt vagyok, s kezdem megszokni a légkört. Ezért is jobbnak láttam leírni személyes tapasztalataim, míg teljesen el nem vegyülök, s hozzászokok mindenhez.
Kezdeném az alapvető dolgokkal. Mióta itt vagyok (már több mint 3 hét) még nem esett! Kicsit kezdek is felháborodni. A buszokon, metrón meg nem jellemző a légkondi (a hírek szerint többen rosszul is lettek már a föld alatt – nem bányászok voltak). S bizony így a híres angol gyep sem olyan zöld. Sőt, leginkább kezd kiégni mindenhol, ugyan így a bokrok is sárgulnak. Nincsenek hozzászokva ehhez a napsütéshez. Pontosabban ahhoz, hogy nem locsolják őket.
Jómagam északi részen lakom, Barnet kerületben (borough), Islingtontól nem messze, s ott van az Islington Angel Station, ami egy
nagyobb fajta csomópont. Tőlünk Angel nagyjából 40 perc busszal, Angeltől a City pedig 10 perc, forgalomtól függően . A tömegközlekedés kiváló. Nem nagyon volt még olyan, hogy valahova ne tudtam volna eljutni busszal. Ugyanakkor bizonyos helyeken idegesítően sok a buszmegálló. Tehát elindul a busz, kettes, és tovább már nem is nyomja a sofőr, mert ott a következő felszálló. Na, ezt az elején nehéz volt feldolgozni. /Ja, meg azt, hogy van, aki nem látja, érti? elsőre, hogy BUS STOP. Mikor megnyomod a leszállást jelző gombot, jellegzetes csengő hangot ad ki magából (buszonként változik a hang is, de többnyire „egy” szólam van). Na, de az embertípusokról majd később./ Illetve le kell inteni a buszt, ez számomra nem volt az elején egyértelmű, s megesett az is, hogy elszáguldott a piros emeletes, én meg csak néztem. Ugyanakkor talán 10 percnél többet eddig még soha nem vártam a megállóban. A forgalmasabb helyeken van digitális kijelző, ami mutatja, hogy melyik járat mikor érkezik. Illetve mindegyik megállóban található térkép a környékbeli közlekedésről, és az éjszakai busz járatokról. Nem nagyon lehet eltévedni - szerintem.
Szóval a rengeteg buszmegállóhoz jön még a metró, és az overgrand. A felüljárókon közlekedő helyi érdekű vasút – igazából. Ha jól tudom 2005-ben már volt egy nagyon rövid szakasz készen, s 2007-ben kezdett el üzemelni, de mára már 86 km a pálya hossza. Gyors, kényelmes, pontos, hasznos. Illetve van még a DLR is, a vezető nélküli villamos, na, ilyenen még nem utaztam. Ez Kelet-London közlekedését segíti. Térkép.
Ha már buszozási lehetőségem van, akkor bizony élek is vele. Ja, heti buszbérletem 20 £. Az Oysterre (plasztik-bérletkártya) kell tölteni, s minden utazási lehetőséget ennek csipogtatásával tudod elkezdeni (van, hogy befejezni is). Illetve lehet venni travel cardot, napit, hetit, stb. de az drágább. Ezen felül zónáktól is függ, hogy mennyiért utazol (a busz bérlettel amivel én közlekedek nem szerencsére). Ez leginkább a metróra érvényes, de ha jól tudom az overgrandnál is ez a helyzet. Illetve ugyan így fizetsz útadót is, ha autóval közlekedsz, vagy ha olyan zónába értél. Ez persze egyszerűen megy (mármint a fizetés) mint az smses autópálya díj. De erről csupán közvetett információim vannak. Természetesen a City és a central London képezi az egyes zónát, s így szépen kifelé...
Egyébként mielőtt bárki megrökönyödne, hogy egy heti buszocskázás 6700 forint, az felejtse el az ilyenfajta átváltogatást. Tanult kollégám, Breki hívta fel a figyelmet, hogy mindent legérdemesebb úgy számolni, hogy mennyit dolgozol érte. Az itteni minimálbér 6, 19 £. Ha szerencsés vagy, akkor full timeba nyomod (8 óra), ha nem, akkor kevesebb. Ezek általában a csicskamelók, amit egy angol soha? nem fog csinálni. Ennél ugyebár leginkább jobban keresnek az emberek. Ja, s heti, vagy kétheti fizetés a (leg)gyakoribb. Na persze ugyan így kell fizetni mondjuk a lakbért is.
Szóval, adott volt a lehetőség, busszal bárhova eljuthatok. Jártam Greenwichben - az első távolabbi trip. Ahol persze az obszervatóriumig nem sikerült eljutni, de az egyetem parkjában barangoltam egy keveset, meg kipróbáltam, hogy milyen a helyi kínai kaja. Nos, bármennyire csíkszeműek a felszolgálók, és a szakácsok, nálunk sokkal jobb a kínai kaja mint itt (s ez nem csupán az én véleményem). Egész egyszerűen száraz, ízetlen. Na igen, az íz világ egy másik bekezdés, de nem ajánlom az itteni sültlizst. Nagyjából ez volt a greenwichi kirándulás tanulsága.
Innen tovább mentem kelet felé, ahova haverok hívtak házibulizni. Nos, nem volt nagyon durva vadulás. Egy két viszkiskóla, meg jóízű sztori, kis ismerkedés a helyiekkel (akik magyarok voltak), aztán tovább barangolás. 
Ugyebár itt inkább klub kultúra van, mint party móka. Tehát nincs 1-2 óránál tovább nyitva nagyon semmi. Jó, vannak szórakozó helyek, ahol lehet hajnalig csapatni, de inkább nem jellemző. Ekkor egyébként délkeleti irányban voltam a városban. Itt is éjszakáztam ismerősöknél. Másnap csodás napsütés, aztán kis tunyulás, napi-
Az első részt nagyjából ennyivel zárom is. Mivel van még bőven más jellegű tapasztalat, így nem akarok mindent egybe sűríteni.
További képek általam készítve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.