A munkával szerencsés vagyok, nincs okom panaszra. Nem kell korán kelnem (6.50 [a hetekben 6.00]), mivel nincs messze a helyszín (két busszal összesen 6-7 megálló) fix a munkaidő (8.00 – 17.00) s a bérezésem is optimális. Az építőiparban (itt) aprópénznek számít, sőt még a hivatalos minimálbért sem éri el, de lényegében kezdő munkához képest egész jó a keresetem. Nem elégedetlenkedek!

A munkafolyamatokat lehetne jobban optimalizálni, de ez nem az én dolgom, így nem is szólok bele. Csinálom a dolgokat, amit mondanak, igyekszem jól dolgozni.

Szóval az új út, ahol egy hozzáépítésben veszek részt. Kedves családi házikó, jó fej tulajjal (akinek az apja ’56-ban jött ki MO-ról) és sok pénzzel. A kétszintes ház kibővül, összesen kb. másfél méterrel lesz tágasabb. Ehhez új alap, új fürdő, új konyha, nagyjából minden.

Az első nap intenzív rombolással telt, a feljebb említett részek mind eltűntek, átalakultak, kiürültek. Majd hamarosan jöhetett a feketeleves! Az új hozzáépítéshez szükséges alap. Nagyjából 8 méter hosszan, 60 cm szélesen, és 220! cm mélyen. Nos, itt nem úgy van, hogy innen kell engedély, meg onnan hitelesítés (nyilván ezekre a körökre is szükség volt előtte – ennek nem tudom a menetét), hanem jön a Building controller (öltöny, Armani napszemüveg, makkos cipő, laza stílus) és megmondja a frankót. Ennek a falnak 2 méter mély alap kell! Aztán néhány hét elteltével jön megint s azt mondja, hogy legyen inkább 230 a gödör bal oldala felé, mert a szomszédnál magasabban van a föld. (Mii vaaan?) Szóval akadtak ilyen érdekes anomáliák, amik – nem csak számomra – érthetetlennek tűntek. Sebaj. (Akár 10 emeletet is felhúzhatnánk már.)

De, kicsit vissza az elejére: ásunk, a nem kiváló lapáttal és ásólapáttal. Mivel itt olyan, hogy ásó nincs. Később egy hasonló formájút flexelt Lali (azóta tönkre ment, mármint az ásó, Lali meg soha nem is volt 100-as). S igen, a történet egyik (másik?) fordulópontjához érkeztem. A csodálatos, egyedülálló, egyszeri és megismételhetetlen Laller. Vagy, valaki, akit így hívnak, hogy Lajos. Hogy anonimitását megőrizzük, ezért egyszerűen Lalának hívom, nehogy túl nagy népszerűségre tegyen szert, rövid idő alatt és lelépjen a pénzzel. Nem fog. : )

Tehát, van egy (több) ócska ásólapát, meg egy ugyanolyan méretű lapát. Első héten meg akartam kérdezni a főnököt, hogy ugyanilyet felnőtt méretben nem tud-e hozni, de inkább nem erőltettem, mert épp nem volt mosolygós hangulatában. Szóval a derékig érő (talán 120 centis?) csodaszerszámmal vágtunk bele a földbe. Minden jól ment, míg nem találtunk egy csövet. Amiből szivárgott a víz. Valószínűleg az esővíz-elvezető cső volt az (mondtam már Én az első héten, de nem nagyon akarták meghallani). Többen szennyvíznek titulálták, mert némi posvány szaga olykor-olykor megcsapta orrunkat, de mikor megtelt a gödör – ami már nem volt kicsi – akkor elég tiszta volt a víz. S hol jobban szivárgott, hol kevésbé. Jómagam eléggé hamar analógiát véltem felfedezni, hogy ha esett előző nap/este akkor több víz volt, ha nem akkor kevesebb. Nincs gond. Száz szónak is egy a vége: napokon keresztül azzal nyitottunk reggel, hogy vödörrel mertük ki a vizet, majd, mikor nem volt már értelme vödrözni, jöhetett a 2 literes félbevágott műanyagflakon. Mondanom sem kell, hogy kellemes percekkel lettem gazdagabb ebben az időben. Londoni szellő, 12 °C, gumicsizma és egy kis dagonya, a legjobb. Lényeg, hogy jól haladtunk, alakult a szint – Lajos már nem látszott ki régen a mélyedésből -, haladtunk a kellő mélység felé. Ja, s majd elfelejtettem: sokáig nem volt konténer, tehát a földet zsákoltuk! Majd szépen a kert megtelt és a zsákok elé, mellé, közé, fölé is került az agyagos földből. Nincs gond, halad a munka, a mélység alakul, a víz folyik, a gumicsizma túl nagy, de a hangulat általában jó! Be kell vallanom, sokáig bosszankodtam, ha ’Alibi Lali’ 10 percenkét mászott ki a gödörből rágyújtani, s nem haladt a munka, de végül megkedveltem.
A problémák aztán jöttek maguktól. [Nem megfelelő előkészület?] Mikor már eléggé mélyen voltunk az agyagos, sáros földet egyre nehezebb volt lapátolni, sőt inkább kézzel rakosgattam vödörbe, majd onnan ki. Egyszerűen így gyorsabb volt. A munkatársak azzal vicceltek, ha nem voltam eléggé sáros, hogy mi van Peti, nem dolgoztál? Több mint egy héten keresztül minden nap munkásruha mosás. Nap-nap után, a kellő mélység és szélesség is stimmel, majd egy szürke hétfő reggel azzal kellett szembesülni, hogy a gödör egy része beszakadt. Öröm és boldogság; nem ám. Minden – szinte – előröl, aztán másnapra egy újabb beszakadás. Ekkor jutottunk el odáig, hogy talán érdemes lenne kizsaluzni. Elkészült a csodálatos furnérlemez zsaluzat, ragyogó, de ugyebár a szint még mindig nem optimális a víz pedig még mindig jön. Hozzáteszem 2 méter alatt már azért a talajvíz sem ritka. Volt rövidtávú megoldás az agyaggal betapasztás, aztán végül valami komolyabb kenőanyaggal is rögzítve lett, de idővel mindig csordogált a víz. A buliding controller hanyag egyszerűséggel annyit mondott, hogy temessük be… Nem ám vízművek, vagy valami. Föld, beton, oszt’ jól van. Végül majd’ az egész gödör teljesen kész, küzdés az elemekkel, és jön a ’controller. Tökig sárosan állunk a sárokba és kézzel nyomjuk ki a gányét. Látta nyomorúságunkat és a mocskot rajtunk. Viccesen odalöktem neki: High five? Erre: no, low five. Ahhahahahaha. Remek – angol – humor. Lényeg, hogy kérdezi mennyi a mélység, mondom 2 méter 15 cm. Korrekt volt az ürge, mondta, hogy betonozzuk ki az alját, jó lesz. Ekkor ugye nagyon megörültünk, mert hát hosszú napok óta küzdöttünk ezzel a néhány méterrel. Ugyanakkor ezen az alapon már egy tank is végigmenne, szerintem. Szóval beton került az aljára, s innentől még kb. egy hétig nem lett feltöltve, de mikor végül jött a pumpás kocsi meg a keverő, szinte pezsgőt nyitottunk.

Röviden ennyit AZ alapról. Azóta most a napokban megástuk a folytatását, ez – egyelőre úgy tűnik – könnyebbnek bizonyult. Bár 3 napot így is igénybe vett. Szerk.: Nem, nem volt könnyebb, beomlott! :D

Úgy terveztem, hogy legkedvesebb munkatársamnak szánom ezt az írást, de így visszaolvasva szép történet volt ez az az alapos is. Tehát emberünkről később, bővebben.

További képek az építkezésről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.