I was lucky enough to get a free ticket – as a present – from my friends a couple of months ago. I was so delighted because I hadn't gone out for a while now and the lineup was looking good as well.

Az egész 2011 tavaszán kezdődött, mikor kedves oktatónk, dr. Ősz Rita megkeresett azzal, hogy a Vasmű szeretne egy rövid filmet az öntöde- és mechanika üzem alapításának 60. évfordulójára.
Számunkra ez kihívást és egyben megtiszteltetést jelentett, hogy másodéves „médiásként” ilyen projektben vehettünk részt. Cserébe egy-egy jobb osztályzatot kaptunk a főiskolától, illetve egy, a nevünkkel ellátott kést és oklevelet a Vasműtől. (Az más kérdést, hogy alig egy évvel korábban egy fele olyan hosszú, hasonló jellegű PR film készült – vélhetően – jóval nagyobb költségvetéssel, ’Ha él a gyár, él a város!’ címmel…).

According to our original plans, we would have visited another country on another continent as a holiday, but as time passed, unfortunately, we had to realize that we didn’t have enough gold nuggets under the bed and the scratch cards hadn’t changed our life significantly either. Hence, we put the greatly admired Malta on top of our holiday destination list. I will tell you honestly, I didn’t know anything about Malta except for what we had heard about it from others, like –Oh, you’ll really like it! – and that was it. All right, I had heard about the Knights of Malta, too, but that was as far as my knowledge went, so I felt obliged to start digging into the blogs and travel books for information on Malta.

Újfent munka végett látogathattam meg „ingyen” a színes és vibráló észak-angliai nagyvárost, amely nem csak szén- és vasércben bővelkedik, de a kultúrának sincs híján.
Mégis a szén és a vas miatt vált jelentőssé az évszázadok, és főleg az ipari forradalom során.

Egy munka kapcsán nyílt lehetőségem Buxtonba eljutni, amelyről nem is igazán tudtam előtte, hogy létezik. Ugyan a településről elnevezett ásványvíz ismerős volt már egy ideje, azonban soha nem gondoltam arra, hogy a márka mögött egy egész város rejtőzik.

"York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át."

"Now is the winter of our discontent
Made glorious summer by this sun of York."

(William Shakespeare)

Néhány hónap telt el csupán legutóbbi látogatásunk óta, de úgy éreztük, hogy újra meg kell látogatnunk ezt a rendkívül színes és lenyűgöző országot. Ezúttal a fővárostól Nyugatra indultunk, és meg sem álltunk a Skye-szigetekig.
Nem haboztunk sokat, október elején vonatra ültünk és már robogtunk is Edinburgh irányába.
A hozzávetőlegesen 4 órás út egy kissé hosszúnak tűnhet, viszont Londont elhagyva a táj változatossága bőven kárpótolja az egyszeri utazót. (Keleti-part beszámoló.)

Régi kastélyok és várromok a sziklás, meredek tengerparton, whisky, skót duda, gin, golf.
Ez Skócia. Köszönöm szépen a figyelmet, jó szórakozást a fotókhoz.

Oké, néhány egyéb sztereotip kifejezést bepréselhettem volna még azért, mint haggis, vagy Loch Ness, esetleg gyapjú. De a nemzeti eledel, a Haggis nem más, mint hurka (kissé másként tálalva), Loch Ness közelében nem jártunk (még), gyapjút meg nem vettünk.

Egy újabb munkaügy, ami végett Oxfordshire északi részére látogattam, és láthattam ezt a középkori gyöngyszemet.


--- >>> Gyors poszt

Egy munka folytán úgy alakult, hogy ellátogathattam Walesbe. Egyszer már volt szerencsém Swansea-t meglátogatni, de ott tényleg csak megfordultam.

--->>> Gyors poszt

Hosszú idő után újra írhatom, hogy hurrá nyaralunk!

Ugyan, csak egynapos volt a vakáció, mégis kellően feltöltődtünk a tenger látványától és a sós fuvallatoktól. A Kent megyében található Whitstablebe látogattunk egy kellemesen meleg pénteki napon.

Majd’ tíz év telt el azóta, hogy összeköttetésbe kerültem a jógával és ezzel egy új fejezet kezdődött az életemben. Ez idő alatt sok tanító, tanár foglalkozott velem, ők mind hozzátettek ahhoz, hogy elsajátítsam (tökéletesítsem) a jógázás tudományát az évek alatt. A filozófia és a keleti tanok már korábban felkeltették az érdeklődésemet, de kellett egy kis idő, míg eljutottam odáig, hogy közelebbről is megismerkedjek a pozitúrákkal, a kéztartásokkal, és persze a légzés tudatos irányításával is.

Mikor először hallottam az eseményről nem nagyon hozott lázba a dolog, viszont, hogy eljuthassak az Álomvölgyben lévő meditációs központba, az már annál inkább. Maga a program is izgalmasnak bizonyult, bár tényleg nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki a kezdetekben. Aztán, ahogy egyre többet tudtam meg a labirintusokról, úgy vártam jobban és jobban a pillanatot, hogy ráléphessek erre a különös útra.

   Abban a nagy szerencsében volt részünk, hogy a moszkvai útról már a nagyközönség által is jól ismert Dalma, épp az elmúlt fél évet Osloban töltötte munkahelyi kötelezettségek miatt. Még el sem kezdődött a kiküldetése, de már meg voltunk hívva egy hosszú hétvégére Norvégiába. A nyár igazán mozgalmasan telt, amiben volt költözés, néhány legénybúcsú, és lakodalom is, így nagyon nyaralásra nem jutott idő. Viszont a WizzAir októberben indította elsőként a Luton – Oslo közvetlen járatait, így ezekre meglepően kedvezményes áron tudtunk foglalni helyet. Aztán, ezt a néhány napos osloi kiruccanást megspékeltük még egy repülőúttal…

Az év legmelegebb napján látogatott a francia hip-hop duo Camden Townba (London), hogy felrázzák a bágyadt közönséget és egy adag friss zenei élménnyel örvendeztessenek mindenkit!

Sajnos nem engedte valamiért a honlap szövegszereksztője, hogy egy cikkbe publikáljam a törénetet, mert valami mindig lemaradt a végéről. Ezért bontottam ketté a szöveget, no, meg így talán emészthetőbb is a sok-sok információ.

Lássuk akkor a nyaralás második felvonását!

Eredetei terveink szerint egy másik kontinens, másik országát látogattuk volna meg nyaralás címszóval, de amint telt az időt, sajnos rá kellett jönnünk, hogy nincs még elég aranyrög az ágy alatt, és a kaparós sorsegyek sem változtatták meg jelentősen az eddigi életmódunkat. Így, a mások által csupa jóval illetetett Máltát tettük fel üdülési tervünk listájának élére. Megmondom őszintén, azon az ajánláson túl, hogy „Jaj, nektek biztos nagyon tetszeni fog!” nem sok mást tudtam a szigetről, na persze még a „kereszt(esek)ről” is hallottam, de így nagyjából ennyiben ki is merült a tudomány nálam. Persze, kénytelen voltam jobban beleásni magam a témába, így néhány utazási blogon kezdtem el kutakodni, és szerencsére egy, a húgomtól kapott – majdnem napra kész (2006) - útikönyv is sokat segített.

Kicsit meseszerű tényleg a történet, már ami a videóklip megvalósításági vezető utat jellemezi. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a legtöbben nem is tudják, hogy miről is beszélek most valójában.

Régi vágyam vált valóra augusztus végén, mikor ellátogathattam a Nyugat-Londonban található Notting Hill kerületbe, az ott hagyományosan megrendezésre kerülő karneválra. Ez a zenés-táncos felvonulás már több mint fél évszázada a helyi karibi közösség egyik meghatározó eseménye, és népszerűsége egyre csak növekszik. Ami azt jelenti, hogy a hosszú hétvége alatt több millió(!) látogató is megfordul a környék utcáin. 

Unfortunately, we didn’t manage to buy an usanka. But let’s see why we went to Moscow in March, before the elections in the first place. Everything started with a chat in London, in December.

Ezúttal a keleti partvidéket választottuk, hogy a forró angliai nyarat egy kis felfrissüléssel törjük meg. Az ötletet, hogy Margate városát látogassuk meg az egyik kedves munkatársamtól kaptam, mivel nemrég járt ő is ott.

Rövid beszámolóval jelentkezem, amelyben egy rövid tengerparti élményt osztok meg a kedves olvasókkal. (A rajongóktól pedig eltekintést kérek, hogy ilyen soká tartott a tél – hamarost meglátjátok, tényleg így esett.) Nos, eredetileg csak annyi volt definiálva az utazás előtt, hogy menjünk a tengerhez, aztán ezt ki-ki saját kénye-kedve szerint értelmezte, így nem volt olyan könnyű az indulás, de végül kicsit több mint 4 órányi autókázás után megérkeztünk a csodás partszakaszra, a tengerhez.

Mottó: „Nagyon hideg van Moszkvában tüllszoknyában” (PASO)

Sajnos usankát nem sikerült vásárolni, de hamarosan az is kiderül, hogy miért, illetve, hogy minek megy az ember egyáltalán március derekán az Orosz fővárosba, az ottani választások előtt. Nos, az egész, egy decemberi beszélgetéssel indult, Londonban.

A decemberi izgalmak után, egy csendes január következett, majd az év második hónapjában újabb izgalmakba vetettük bele magunkat. Hazalátogatás, síelés a sógoroknál, illetve wellness-hétköznap Kelet-Magyarországon. Ezekről a tapasztalatokról szeretnék néhány sorban megemlékezni.

A tavalyi év legvége igen sűrű, és programokban gazdag volt. Sokat gondolkodtam, hogy mindegyik hétvége eseményéről írok egy-egy gondolatot, és beszámolok az élményekről. De, erre sajnos nem jutott elegendő idő, most viszont pótlom a hiányosságokat. Lássuk, hogy mennyire volt mozgalmas 2017 decembere.