Az egyébként sem unalmas kollégiumi pillanatok közül, következzen most egy utolsó, ami ráadásul a kínai cimbikhez kötődik.
A kínai időszámítás tradíciói régebb óta vannak érvényben, mint a felénk használatos Gergely-naptár. S minden évben máskor veszi kezdetét a kínai újév, valahol január és február környékén. 2015-ben, ez február 18-ára esett, szerdára. Nagy örömünnep ez, s igazán boldogok voltak ezen a napon a kollégium falain kívül is.

Az időszámításról annyit, hogy a holdciklusokat veszik figyelembe, s a mostani újhold, ami meghatározza az idei dátumot.

„Ezért a téli napforduló után, egy jeles napfázist magában foglaló („állatövi jegy közepű”) hónap újholdjakor, azaz a kezdetén (jan. vége, febr.) volt újév, melynek sorszámát udvari rendelet évenkint erősített v. változtatott meg. Mindmáig ez az év legnagyobb ünnepe, követve a hajdani fővárosi és városi szokásokat, amelyek egykor kéthetes ünnepet jelentettek (holdtöltéig, mert egyébként 10 napos ciklusokban számították az időt, rövid hónapban csonka utolsó ciklussal).”
http://lexikon.katolikus.hu/K/kínai naptár.html

Ez annyira nem nagy újdonság mondjuk annak, aki járt már Busójáráson, mivel úgy gondolom, hogy ugyan ez az analógia működik ennél a népi tradíciónál is, csak úgy, mint más farsangi ünnepségeknél, mint amilyen mondjuk a mohai Tikverőzés, vagy a balaton-felvidéki Asszonyfarsang.

További érdekességek a hagyomány témakörben, ITT.

Visszatérve a Semmelweis koliba, mentem meglátogatni a másodikon lakó, kínai ismerősöket. S pont abban a pillanatban léptem át a küszöböt, mikor legkedvesebb barátom, Yan, egy tucat nyomtatott húszezrest oszt szét barátai között. Jót mosolyogtam a dolgon, s mentem a harmadik szintre.
A konyhában (is) természetesen hatalmas főzés, előkészület. Mosolygós arcok, örömteli pillanatok. Majd vissza a másodikra, néhány fotó készítése, és persze enni kellett! Közben a háttérben, élőben a kínai „magyar egy” közvetítése. Színpadi, vicces jelenetek, széles gesztusok, hangos monológok, zajos párbeszédek, tapsvihar. Az egész miliőjét talán a nálunk „hagyományos” Sas kabaréhoz tudnám hasonlítani. Lényeg a lényeg, hogy ez a családi program Kínában, újévkor. Azt pontosan nem értettem, hogy ez előtt, vagy után, de kimennek az utcára is, és petárdáznak. Egyébként pedig együtt nézi a család az 5(!) órás tv show-t, és esznek, sokáig, sokat, na meg azért isznak is. A műsor egyetlen pozitívuma – számomra – hogy nincs megszakítva műsorvezetők kommentárjával, csupán az egyik darab következik a másik után, majd pedig kis élőzenés felvétel, aztán megint egy paródia.

Körülnéztem újra a harmadikon, mert megígértem, hogy visszamegyek. Itt kaptam ajándékot, s boldog újévet kívántak, na meg sok jó kívánságot! Shin nyen quallö, kom sii fá theaj. így szoktam fonetikusan leírogatni, amit mondanak, szóval ilyenből sokat lehetett még hallani ezen az estén. Kis piros, keménypapírból hajtogatott pénz tartót kaptam ajándékba, majd ennem kellett. Nagyon le voltam nyűgözve! Az apró boríték tartalma 1000 Ft. Úgy megtetszett a dolog, hogy betanultam a szöveget, s elhatároztam, hogy viszonzom a gesztust. A spórolt 200-asaimat összeszedtem, s egy kis tálkára rakva kínáltam aztán a kedves ismerősöket, a már említett „versike” kíséretében. Mindenki nagyon elképedt, hogy milyen jól beszélek kínaiul. : - )

Pénzt is szokás ezen a napon ajándékozni, mivel úgy tartják, hogy ha szétosztod a gazdagságot, akkor az sokszorosan visszatér hozzád. Illetve családoknál inkább a fiatalabb unokatestvérek, rokonoknak, gyerekeknek szoktak főleg adakozni, támogatásként.

Az evéssel kapcsolatos még egy tradíciót említenék meg ezen a ponton. Az egyik népi ételükhöz kötődik – Jiao Zi (Dzsa dza) – vagyis májgombóc. Lényegében darált hús (más), amit apró gombócokra gyúrnak (egy kis fasírtkánál kisebb) és azt tésztába csomagolják, majd pedig megfőzik. Tehát a rengeteg sok ilyen közé kerül egy, amibe csokit tesznek hús helyett. Akinek ez a tányérjába kerül, s megeszi, az lesz a „szerencsés”. Viszont mindenki megpöcköli a fejét. Bevallom őszintén, annyira nem jártam a végére, meg Yan is részeg volt már, mikor ezt a részt magyarázta, így nem értettem, hogy miért is van ez így, mindenesetre vicces volt.
Annyit megtudtam közben, hogy hagyományosan pénz érmét szoktak az egyikbe belefőzni, s aki azt megtalálja, nagyon nagy szerencse éri egész évben.

Ha úgy vesszük, az esti evés, program egyik csúcspontja ez, mivel már mindenki degeszre zabálta magát, s úgy adtak az éppen betévedő vendégeknek is, hogy egyenek már valamit, legyen meg a csoki. Ez már olyan 11 óra felé lehetett, utána még egy kis beszélgetés, tv nézés, aztán pihenés következett. Én sem maradtam már sokáig.

Öröm volt látni, hogy a több mint tíz főből álló társaságban inkább a beszélgetésé volt a főszerep, s csupán egy-két embernél volt kézben/használatban a telefon.

Sok ajtóra kikerült a gazdagság és a szerencse szimbóluma (FU) is.

Szóval boldog új évet kívánok mindenkinek, elkezdődött a Halak hava, illetve a Ló után most elkezdődött a Kecske éve.

Gao Xingyu festménye, amit WeChaten osztott meg (a kínai Instagram vagy Facebook). A kép bal oldalán a "Ló éve", jobb oldalt a "Kecske éve", felül pedig a jókívánságok (gazdagság, szerencse).

Tovább a galériába képeket nézni. / More pictures...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.