Londoni bejegyzésem utolsóját írom, még innen, a konyhából, de hamarosan elhagyom a forgatagos nagyvárost. Addig is még egy-két tapasztalat, amikkel találkoztam.

British Múzum, Hampstead Heat, Victoria & Albert Múzeum, Természettudományi Múzeum, Stonehenge, Windsor, Tate Modern.

A kulturálódás érdekében ellátogattam a British Múzeumba. Első alkalommal életem legrövidebb múzeumi élményével lettem gazdagabb. Jó, igaz, kicsit későn értem a hatalmas épület kapujához; nem voltam többet az épületben, mint 20 perc. Az Észak-Amerika kultúráját bemutató nagyteremben időztem egy kicsit, majd tovább haladtam egy hátsó, kisebb terem felé. Innen a hátsókijárat következett. Naivan úgy hittem, hogy a szemben lévő épületben folytatódik a szobrok, képek, egyéb kiállítási tárgyak sora, de csak egy büfére leltem. A biztonsági őr nem engedett vissza ott, ahol kijöttem, így bumlizhattam vissza a főbejárathoz, ahol már tereltek ki mindenkit. Szóval első nekifutásra ennyi volt a hatalmas múzeum.

Legközelebbi kirándulásom pedig Hampstead Heatbe vezetett, itt csodás park, tavak, és egyébként valahol egy Freud múzeum is (ide nem jutottam el) található. Vannak vizek amelyben lehet fürödni, illetve horgászni is. Több választási lehetőség is adott a hűsölésre vágyóknak. Egyrészt férfi tó, másrészt női, illetve van egy mix, vagyis vegyes. Hiába, van, aki nem bírja a nőket nézni fürdőzés közben – gondolom én. Ezen a környéken voltunk egy forró júliusi délután Lidoban (strandfürdő) is. 50 méteres medence, fokozatosan mélyül, beton placc körülötte. Rengeteg napozó, kevesebb fürdőző. Télen is nyitva van a hely, ahol a 11 °C-os vízben is lehet fürdeni!

Néhány nap múltán visszatértem a világ legnagyobb ember történelmével és kultúrájával foglalkozó múzeumba, immár kicsit több időt szánva rá. Leginkább az egyiptomi részleg érdekelt, s utólag be kellett látnom, hogy ez volt a legizgalmasabb is. A több ezer éves hieroglifák, szarkofágok, szobrok mélységes áhítatot és tiszteletet ébresztettek bennem. (Viszont a Rosette-i kőre épp hogy csak ráhederítettem. Mindenki a csodájára járt, de belőlem nem váltott ki túl nagy érdeklődést.) Ugyan így a mezopotámiai, görög és római kultúra nyomai is megfogott. Illetve elgondolkodtatott. Jogosan hurcibálták el ezeket a csodás műemlékeket, szobrokat, vázákat, stb. több ezer kiló méterről, hogy aztán egy fedő alatt legyen kiállítva mindez? Talán többen láthatják itt, mintha az eredeti helyszínen maradt volna, de akkor is… Ez, s ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben, s gyalogoltam több órán keresztül az épületben. A végeredmény: nagyszerű élmények, sok zseniális műalkotás lebilincselő látványa, s a tudat, hogy immár ezt is láttam.

Pár nap múltán újabb múzeumozásra szántam el magam. Első nekifutásra Victoria & Albert múzeum, majd rövid körülnézés után a Természettudományi múzeum. Aki, itt eredeti dinoszaurusz csontvázat, és kitömött bálnát vár, hát az gyorsan felejtse el. Természet-esen itt minden műanyag, s nem a naftalin szag adja az épület érdekfeszítő jellegét. A szemléltetés, és az interaktivitás, ami inkább élvezetessé, értékelhetővé teszi a több szintes épületet. Az viszont kétségtelen, hogy a fiatalabb korosztály talán (még)jobban értékeli a műanyag kolosszusokat.

Július utolsó hete aztán még sok látnivalót és érdekességet hozott. Az utolsó pénteken egy nem akármilyen buli Fabricban (ez leginkább a dnb/techno kedvelőinek mond többet), amely napkeltéig tartott. A helyről annyit érdemes tudni, hogy az említett műfajban és technoban világhíres lemezlovasok játszanak hétről hétre, s sok fiatal a klubnak köszönheti hírnevét. Másnap a forgatagos Camden Town, újra. Utcazenészekkel dzsemelve, vásárfiát lesve, kora este bőrig ázva.

Vasárnap viszont egyik legkülönlegesebb impressziómhoz jutottam a bő egy hónap alatt. Első utam Bracknellbe vezetett, s innen a bő 60 mérföldre lévő Stonehengebe. A hatalmas kör alakú kőoszlopok lélegzetelállító látványt nyújtottak. Pontosabban nem is a látvány, hanem a helyszín. Élőben pont ugyan olyan, mint az összes fényképen, de az érzés, az különleges volt utána. Nem akarom az egyszerű olvasót mélyebb spirituális tudatalatti, fölötti belátásokkal traktálni, de valami mélyebb megértés született bennem később, ami aztán napokon keresztül végig kísért (főleg álmaim során) s most is élénken felvillan bennem, ha visszagondolok rá. Eztán még a királynő kertje: Great Windsor Park, majd a Kastély szemügyre vétele történt még ezen a szellős vasárnapon.

A nagy látnivalók sorát az utolsó héten a kortárs művészet jegyében, azaz Tate Modernben zártam. Nos, itt tényleg olyan alkotások voltak, amelyekhez sok-sok év szükséges még, hogy az utókor kellően értékelni tudja. Vagy legalábbis én úgy gondolom. Ami legjobban tetszett az egy Monet illetve egy Turner festmény, de Ők annyira nem kortárs. Ami még különleges az a közelben található gyalogos híd amely átszeli a Temzét.

Úgy vélem idénre ennyi London. Szép volt, jó volt, érdekes volt. Minden egyes kimozdulás hozott valami különlegességet, új benyomást és rálátást a városra, a kultúrák sokszínűségére, s arra, hogy tényleg mily hatalmas is ez a város. Örülök, hogy itt lehettem, s gyanítom még visszatérek!

Most pedig eltérések még, egy-egy mondatban. Amit nem tudtam beépíteni eddigi mondandóim közé.

Kulturális eredetű, ebben biztos vagyok, de nem nagyon tudtam rájönni a ’halal meat’ jóságára. Vagyis, hogy miért vannak oda, nem csak a keletiek a kivéreztetett húsért?

Sok újságot olvastam, nem értettem belőle mindent, de mindenhol találtam. Itt a Metro újság terjedelmesebb, s ami a legfontosabb, össze van tűzve! Ez persze nem csupán erre az újságra igaz. Zseniális találmány, én mondom! Két fémdarab, egy újság. Ja, s persze nem csupán ez, hanem csomó más is ingyen van a nagyobb forgalmi csomópontoknál. Ja, s mindig aktuális, délután 3 után jelenik meg a délutáni újság.

Az ablakok kifelé nyílnak. Tehát jó eséllyel nem egy olyan ablak van a városban, amit még szerintem soha nem pucoltak meg, s talán nem is fognak. Illetve azért lehet látni bőven olyan nyílászárót is, ami szerintem közel száz éves, nem viszik túlzásba a hőszigetelést.

Viszont a személyre szabott internetes hirdetés mind a Gmail fiókomban, mind a Facebookon már az első hét után megjelentek, azért ezen elcsodálkoztam kicsit – bár miért is?!

S a végére még egy kis közlekedéssel kapcsolatos csemege. Nem állnak a rendőrök fél napokat a traffipax mögött. Bizonyos távolságokban egész egyszerűen szép, sárga dobozokban kamera van, azt, ha gyorsan mész küldik a csekket, és kész. Viszont azért korrekt a dolog, mert mindig tábla jelöli, ha ilyen kamera van az úton. Illetve az elsőbbségadás kötelező, megállni tilos, stb. jó pár táblát egész egyszerűen kivilágítanak, hogy látszódjanak szépen.

Ennyi.

Fotó   Galéria   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.