Az első írást, amelyben ismertettem az alapásás gyönyöreit eredetileg Neki szántam, de végül hosszabban adomáztam az árok fölött, így tolódott kicsit az ügy.
A tragikomédiánk főszereplője igencsak változatos személyiség, sokszor viccelődik, de legalább olyan hamar durcássá is tud válni, ha arról van szó. Ugyanakkor néhány spontán ’mozdulata’ sok mosolygós és vidám percet okozott munkatársaimnak és nekem is.
Most következzék a teljesség igénye nélkül néhány kedves szösszenet.
[Még az első leírásokból származik az alább] Egyik reggel, 8 óra után, készülődés, pakolás, szerszámok kézbevétele, szóval a munka első mozzanatai. Lajos, a kb. 170 cm-es belmagasságával nem emelkedik ki közülünk, ehhez jön az a 20 év masszív alkoholista fej és a napi 30+ szál cigaretta (töltött Fecske dohány). Egy két börtöntetkó és egy arany fülbevaló, ami lényegében egy lógó, holland fapapucs - de erre csak jóval később jöttem rá. Nagy tag Lali, és reggeli – sürgős- telefonját intézi, egy aktuális (új?) csajnak udvarol; nem hallgattuk végig a teljes telefonbeszélgetést, de mikor a nappaliba léptünk, pont az alábbi módon próbálta levenni a lábáról a vonal túloldalán hallgató hölgyet: …Úgy meghúználak, mint egy üveg pálinkát… Erre munkatársam, Roland és jómagam is jót röhögtünk. Ez igen! Úr a javából!
Maradva a nőknél. Míg együtt dolgoztunk legalább 5-6 csajnak udvarolt, de nem akárhogy! A csajok és pasik alkalmazással szerzett otthoni ismerősöket, akikbe már szerelmes is lett, teljesen félóra skypeolást követően! A legfőbb terv az volt (mindig), hogy utazik ki hozzá a csaj! „Már pénteken jön! […] Vasárnap érkezik!” Szóval nagy dumagép hírében áll a mi kis Olajosunk! Aztán (szerintem véletlenül) egy-két külföldi lány is bejelölte, megbökte, megpókolta – vagy hát én nem is tudom, hogy mik mennek így az online-randi világában. A kedves teremtések írtak is pár sort Lajosnak és még ráadásul rondák sem voltak. Természetesen Lajos a hatalma angol szókincsével nem írt semmit általában, vagy még annyit sem.
Lényeg a lényeg, hogy egyik alkalommal mondom Neki, hogy - Lali, mindig mást fűzöl? Erre, Ő, jó hangulatában: - Hát, hogyne, különben is az idegen pina edzi a faszt!
Azt hiszem ez volt az a pont, amikor úgy gondoltam muszáj ezeket a bölcsességeket megmenteni az utókor számára.
Filmajánló:
Új helyen (Barnet) alapásás. Szerencsére az alap meg volt már, csupán mélyíteni, csinosítani kellett. Haladtak a munkálatok és Lajos úgy gondoltam, hogy legújabb filmes élményét megosztja velem. Nem vagyok hatalmas filmrajongó, így nem ismertem a szóban forgó alkotást, de mire befejezte a történetet, úgy döntöttem, hogy már szinte biztos, hogy meg se nézem. SOHA! Természetesen elmesélt mindent. A film amúgy Jack Ryan shadow recruit (még aznap este megkaptam sms-ben) ami az IMDb a közepesnél kicsit jobb értékeléssel bír (6,2), sebaj. „Baromi jó film!”
Szóval Lali hatalmas részletességgel és átéléssel meséli [spoiler veszély, aki még kíváncsi a filmre ne olvassa tovább, vagy legalábbis kellő felületességgel] a sztorit, mikor mondja, hogy a főszereplő kórházba kerül, a gerincével történt valami, de aztán gyorsan (gyanúsan gyorsan – állapítja meg Lali) felépült. Ez nagyon nem lehetett jól megkreálva a filmben, hiszen tanult emberünk az alábbi módon fejtette ki, hogy a gerincsérülés nem gyógyul be pár hét alatt: - Nem vagyok egy amatómus, de ezt még én is tudom…
Bizony Lali, nem is leszel soha!
Itt még úgy éreztem, hogy van esély arra, hogy megnézem valamikor a filmet, de aztán Lajos folytatta: - Aztán összeismerkedett valami orvossal, az meg segített neki, aztán megírta az orvosi disztertációját…
Ennyit a filmről!
Vissza a New Road-ba. Aljzat egyengetése, ásás, lapátolás. Szerencsés volt az a hét, mert két régi pénzt is talált Lajosunk a föld mélyén. Régi, piszkos rézpénz, 1901-es, de nem hinném, hogy több ezer fontot adnának érte az antikváriumban. Pár latin szöveget véltem rajta felfedezni, csupán a ’rex’ felirat volt látható rajta normálisan. Elrakta, és büszkén szót: - Na, lehet, hogy holnap már nem is jövök dolgozni! Gondoltam magamban, rendben Lali, úgy legyen!
Másnap persze nem változott semmi, de újabb „kincsre” lelt munka közben. Felszedte, ráköpött, megdörzsölte, forgatta, méregette, majd a több évtizedes numizmatikai tapasztalattal rendelkező szakemberünk így szólt: - Amerikás lehet, mert rajta van, hogy "Liberty".
A munka hevében.
Lajos félóránként, de sokszor 10 percenként nézegeti a telefonját (óráját). Hordjuk ki a szemetet, aztán rápillantottam én is a lépcsőn pihenő telefonjára.
- Lali, már másfél órája dolgozunk (9:21)!
- Á, én már több mint másfél órája, már 8-kor kezdtem!
Ja, az más, nem vitatkoztam! (:
A végére egy újabb „hölgyélmény”. Lajos, akár munka közben is előszeretettel nyomkodja az okos telefonját (amiből kettő is van!). Többször hangoztatta, hogy keressem a fészbúkon a „vip sunákat”. Mondom Lali, - oké, majd megnézem. Isten látja lelkem, mindig elfelejtetem, de megmondom őszintén nem is érdekelt (egészen eddig)! Nem tudnék autentikusan írni, ha nem jártam volna végére, így mikor ehhez a részhez értem, úgy éreztem muszáj szélesíteni látókörömet és rákerestem az emlegetett oldalra. Nos, igen, kultúra a köbön, ajánlom mindenkinek! (:
Lali pörgeti lefele a képeket, nézegeti a lányokat, majd megakad, és már mutatja is! Kellemesen telt, babaarcú, barna leányzó, csipkés fehérneműben, geometria műremek!
Laja kommentál: - Jó nagy tüdeje van, mi?! – Beleegyezően bólogatok - Ha szájba vágna vele egy hétig tejjel álmodnál. – itt viszont már hangosan felröhögtem. Felejthetetlen!
Főhősünk, azóta kórházba került, eltörött a sarka. Már jobban van. Egy darabig biztos, hogy nem dolgozik még.
Plusz egy színes a végére, úgy érzem ide illik.
Új kőművessel bővült néhány hete a bagázs. Haladni kell a fallal, nincs mese. A román-magyar Béni szaki csatlakozott hozzánk. Szikár, bajszos ezermester. Csöndes, szorgalmas, tapasztalt, jó ízesen beszél, szeretem hallgatni. Ugyanakkor a káromkodás sem áll messze tőle, de ebben is van valami vidéki báj, amitől annyira nem is bántó a fül számára a sok ócsárló szó.
Egyik délután két tégla között Béni mutatja a telefonját, benne az otthoni ház amit (egyedül?) épít. Pörgeti a képeket, közben a családjáról mutat pár fotót. Majd konstatálja, hogy hiányzik néhány régebbi kép: - Jajj, volt ám több kép is, csak a másik telefonom megbaszódott pedig azon voltak rajta.
Ja, így már minden értek! :D
Zárom soraimat, ennyit a szakik életéből, megyek az one fontosba (ahogy Lali mondaná) pár apróságért. (:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.