Jó szerencsét!

Üdvözlök mindenkit!

Elsősorban az elnökséget, tanárainkat, végzett társaimat, a kedves szülőket, rokonokat és barátokat.

Búcsúzás, elköszönés, elválás, elengedés. Ezek mind olyan szavak, amelyek többet jelentenek a végzősök számára ebben a pillanatban, mivel sokak szívében csupán tátongó űr marad a mai ceremónia után. Űr, amelyet kitöltött eddig az iskola, a tanulás, az adatbázis kezelés, a közgazdaságtan, a gépszerkezettan, matematika vagy a pedagógia. De előfordult, hogy más töltötte ki nekünk, és mi azt jó ízűen megittuk…

Mindenki másképp élte meg a főiskolás időszakot, az időszakot, amely felkészít az önálló életre, a felelősségvállalásra, arra, hogy minden pillanatban döntéseket hozunk, s azoknak súlya előbb, vagy utóbb nyomást gyakorol ránk is. Felnövünk, mivel nem tehetünk mást, hiába az otthon vigyázó melege, a család óvó pillantása, ez az élet már más, mindenki érzi belül. Szabadabb, kötetlenebb, bohémabb, és sokszor emiatt megterhelőbb is. Az iskolai kötelezettségek, kihívások folytonosan követik egymást, és ezek mellett rengeteg egyéb lehetőség is kínálkozik, amellyel az egyéni fejlődésünk iránya meghatározható. 

Lehetőségünk adódik bulizni, hétről-hétre, napról-napra. S egy ilyen görbe este után dönthetünk, hogy a reggel 8-as órára bemegyünk, megjelenünk, teljesítünk, vagy sem. Lehetőségünk adódik sportolni, két óra között, vagy az órák után. Később, a megszerzett tapasztalat birtokában lehetőségünk adódik képviselni főiskolánkat versenyek, erőpróbák alkalmával, megyei, de akár országos szinten is. Lehetőségünk van a selmeci diákhagyományokkal megismerkedni, amelyekre sokan sandán tekintenek, mivel úgy vélik, hogy a korhely diákok konfekciós demonstrációja csupán. Lehet, hogy így van, de valamiért az UNESCO úgy ítélte, hogy helye van a kulturális világörökség listáján. Jómagam úgy gondolom, hogy ezeknek a tanórán kívüli foglalkozásoknak és Firmáimnak is köszönhetően tanultam meg csapatban dolgozni, önállóan megnyilvánulni, kérdezni, segítséget kérni, s nyitottabb gondolkodásmódot elsajátítani.

Továbbá lehetőség van szakmai, tudományos előmenetelre is, ehhez nyújtanak teret a szakmai kollégiumok, ahol kicsit jobban el lehet mélyedni az ipar rejtelmeiben, a szakma csínját-bínját elsajátítani, és ebből okulva esetleg tudományos diákköri tevékenységen megmérettetni szellemi tudásunkat. Tanárainkat ez által kicsit jobban megismerhetjük, mivel a frontális oktatás ezúttal konstruktív párbeszéddé szelídül. Új dimenziók nyílnak meg a tanulmányokban.

Természetesen lehetőség van semmit is tenni. Élvezni a kollégium kellemes légkörét, és egész nap gondolatmentesen bámulni a nagy fekete dobozt, amelyből készen árad az információ, esetleg néha meglátogatni egy-egy előadást, és csütörtökön kora délután már hazautazni. Mindenki döntött, mindenki választott.

Akik ma itt vagyunk, úgy érzem, hogy legkevésbé az utóbbi mellett tettük le voksunkat az évek folyamán, és megpróbáltuk a dunaújvárosi miliőt teljesen magunkba szívni, a főiskola kínálta lehetőségeket kiaknázni, és tevékenyen, produktívan részt venni a diákéletben, a hatalmas űrt tartalommal, minőséggel kitölteni az évek során.

Hogy ez megvalósulhatott, szeretnék köszönetet mondani diáktársaim nevében a tisztelt Polgármester úrnak, mivel a város első embereként megtűrte az olykor zabolátlan érzelmeit kinyilvánító diákságot Dunaújvárosban.

Hála és köszönet jár Rektor úrnak, mivel haladó szellemiségének, és éber elméjének köszönhetően egyensúlyban tartja az iskola ügyes-bajos dolgait és a diákok igényeit, vágyait.

Köszönet jár tanárainknak, akik bölcsességükkel, szakmai tapasztalatukkal és kiegyensúlyozott idegrendszerükkel terelgették utunkat hétről-hétre, és igyekeztek talentumként tekinteni ránk, s a lehető legjobbat kihozni belőlünk. Volt, mikor ehhez egy nem teljesített bejegyzés adott a legnagyobb lendületet, hiába, végső soron ez is hozzátartozik a tanulmányok rögös útjához.

Szeretném megköszönni szüleinknek, családunknak a lehetőséget és a támogatást. Lehet, hogy sokszor nem értették, hogy minek több tízezer forint jegyzetre, és füzetre, de idővel belenyugodtak, s bíztak benne, hogy a szellemi fejlődésünkhöz ez szükséges. Ugyanakkor anyagi hozzájárulásuk mellett szellemi, erkölcsi, és emocionális oltalmuk is nélkülözhetetlen volt a sikerünkhöz.

A hálálkodási lista nem lehet sohasem elég részletes és pontos, de úgy érzem, hogy említést érdemelnek azok az emberek is, akik a mindennapokat segítették, és ha jobban belegondolunk, akkor legalább olyan fontosak voltak Ők, mint az eddig említettek.

A sor legelején a kóter vezetőségét említeném. Szerencsére természetes volt sokak számára, hogy volt meleg víz, világítás, internet, közösségi helyiség. Hogy mind ez konstans maradjon, napról-napra dolgoztak a 33-as kollégium első szintjén. Hála és köszönet jár érte! Ugyan így köszönet jár a portásoknak (főleg az éjszakásoknak!), a takarító néniknek, de köszönet illeti a diákcentrum dolgozóit is, akik az utolsó utáni pillanatban is tudtak puskát, vagy vizsgajelentkezési-lapot nyomtatni. Köszönet jár még a HÖK-ösöknek, akik a színfalak mögött emberfeletti teljesítménnyel munkálkodnak azon nap mint nap, hogy legyen szoctám, vagy, hogy a hallgatói rendezvények kiválóan sikerüljenek.

Végül, akinek a legtöbbet köszönhetünk, aki nélkül nem jutottunk volna el idáig, aki nélkül az eddig felsorolt tényezők csupán tartalom nélküli eszközök és színterek lettek volna, az nem más, mint Önmagunk! Sokan elfelejtik, hogy ez mekkora dolog valójában, s hogy ha egy pillanatra elfelejtünk hinni önmagunkban, vagy megrémülünk a kihívásoktól, akkor ma nem lennénk itt mindannyian. Legyünk hát bátran büszkék magunkra, kitartásunkra, teljesítményünkre, megérdemeljük a sikert!

Kiegészítés:

Ez úton szeretnék köszönetet mondani a Tanulmányi Osztály dolgozóinak is, akik időt és energiát nem kímélve küzdenek, hogy a kérvények időben teljesüljenek, s hogy az adminisztratív dolgok rendben legyenek a Neptun varázslatos világában. Köszönet a fejlődő kommunikációért és töménytelen Neptun-üzenetért! : )

Ugyanakkor ez a siker, kitartás, hit legyen a későbbiekben is velünk, mert ez lehet a kulcsa mindannak, hogy a lelkünkben tátongó űrt ne csak a főiskola nosztalgikus élménye töltse ki, hanem a remény, a cselekvés vágya és a cél, amely a családi, anyagi egzisztenciát rejti magában, és ezeken túl az önmegvalósítás lehetőségét is!

Utolsó gondolat, amit szeretnék útravalóként tolmácsolni végzős társaim felé Hamvas Bélától származik, s így szól:

„Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!”

Köszönöm a figyelmet!

Jó szerencsét!

Dunaújváros, 2015. február 07.

Nagy Péter a. Szabadúszó Lélekbúvár

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.