Immár több mint egy hónapja újra a Brit fővárosban.

Először nem volt túl nagy a pezsgés (mármint a városban természetesen folyamatos); önéletrajzírás, munkakeresés.

 De azért történ ez meg az...

Viszont a főbérlő jóvoltából hamar beindult - heti rendszerességgel- a kispályás foci – és így a pezsgés is. Műfüves pályán (Mill Hill), ahol legalább tucat ilyen játéktér található. Az érdekesség annyi, hogy ketrecszerű a pálya, és a kapu kb. 120 cm magas és nagyjából 3 méter széles. A kapus az ötös (vagy négyes?) vonalon kívül nem léphet, de ugyan úgy a játékosok sem be.
Aztán annyira jól jött ki a dolog, hogy vasárnap már egy ilyen londoni magyar bajnokságban is szerepeltem. Halkan jegyzem meg, hogy csúnyán kikaptunk, de az élmény a fontos.

Aztán hamarosan segédmunkásként kezdtem dolgozni. Többen kérdezték már, hogy milyen a munka? Nos, erre túl részletesen nem tudok válaszolni. A földnek itt is ugyan olyan súlya van, mint otthon és a kalapácsot ugyan úgy kell fogni… Ja, annyi még, hogy nincs normális méretű ásó/lapát így a hajolgatás egy kicsit fárasztóbb. A New Road 1-ben töltöm időm nagy részét, de erről később bővebben.

Szóval a munkával és persze az első fizetéssel együtt, érett már az első buli is. Amelyre sokat nem kellett várni szerencsére. Ismerősökkel való találkozás, majd sok-sok buszozás, aztán megérkeztünk a ’Passing Clouds’ nevezetű helyre. Kilenc óra után értünk, így kemény 5 fontos belépő ellenében járhattuk be a teret. A földszinten dancehall és reggae zene szólt, az emeleten pedig valamiféle indiai, lazulós zene. A díszlet igazán magával ragadó élményt nyújtott, bármely romkocsma megirigyelhetné! A korai érkezés ellenére hamar megtelt a tánctér majd hamarosan fiatal zenészek léptek a színpadra, akik kiváló ska muzsikával szórakoztatták a nagyérdeműt. Rajtuk kívül még két zenekar lépett fel, igen pörgősek voltak az események. Talán negyven percet játszatott mindegyik banda. Az utolsó fellépők voltak a legelképesztőbbek. Négy szaxofonos, két trombitás, két harsonás, egy tubás és egy dobos – a felállás. Szintén ska-t játszottak, de zseniális volt, ráadásul legtöbbjük különböző maskarákban volt, ami dobott pluszba a hangulaton. Számomra nem tartott sokáig, mivel másnap munka; külön élmény volt az éjszakai járattal hazabumlizni, de megérte! (Több kép.)

Egyből másnap (munka után) egy kis kitérő Wembley-be, kedves cimborám meglátogatása, tanakodás, bulizásra készülődés, ami kissé spontán jött, de annál jobban sikeredett. Brixton felé vették végül az irányt. Éveknek tűnt a buszút, sajnos a szombat éjszakai forgalom és a rengeteg megálló nem könnyítette meg a dolgot, de végül sikeresen megérkeztünk. Az úti cél a ’Brixton Jamm’ nevezetű hely volt. Itt egész estés dnb és jungle őrület, erről bővebben egy másik írásban. Röviden csak annyit, hogy meglepő élmény volt találkozni egy magyar kidobóval a bejáratnál és pozitív volt, hogy az éjfél előtti áron beengedtek, pedig jóval utána érkeztünk. Aztán buli hajnalig.

Közben egy grillezés is befigyelt!

Ez nagyjából egy hónapja történt, eztán még egy Renegade Hardware Bank Holiday Special party volt, ami még komolyabbnak mondható, szintén London déli részén. Hárman indultunk bulizni, de hajnalban egyedül jöttem el, szerencsétlenségemre elaludtam az éjszakai járaton, így Keleten ébredtem. S annak ellenére, hogy 4 óra után kicsivel indultam, negyed 10-re kerültem ágyba.

Ennyit egyelőre az élménydömpingből. Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.