Rövid beszámolóval jelentkezem, amelyben egy rövid tengerparti élményt osztok meg a kedves olvasókkal. (A rajongóktól pedig eltekintést kérek, hogy ilyen soká tartott a tél – hamarost meglátjátok, tényleg így esett.) Nos, eredetileg csak annyi volt definiálva az utazás előtt, hogy menjünk a tengerhez, aztán ezt ki-ki saját kénye-kedve szerint értelmezte, így nem volt olyan könnyű az indulás, de végül kicsit több mint 4 órányi autókázás után megérkeztünk a csodás partszakaszra, a tengerhez.

Az egynapos kiruccanás tényleg elég spontánnak mondható (legalábbis a kivitelezést illetően), így nem sok esélyem volt felkészülni a környék kulturális, és egyéb természeti látnivalóit illetően, de úgy voltam vele, hogy inkább nem is fájdítom a szívem, hogy mi mindent nem láthatok ezen a villámlátogatáson. Azért, a legfontosabb paramétereket megosztom mindenkivel, mert mégsem lehet csak úgy ukmukfuk leírni, bemutatni a helyszínt semmiféle háttértudás nélkül.

Tehát, a Jurassic Coast (Jura part) mentén található a Dordle Door névre keresztelt mészkő boltív, amely valószínűleg az egyik legismertebb a világon. Magától értetődően sok festőt, költőt és persze filmrendezőt is megihletett a vidék az évszázadok, de mondhatjuk, hogy év milliók során (mint ahogy a partszakasz neve is sugallja). A partszakasz, amely több mint 90 km-en terül el az UNESCO világörökségi listáján is megtalálható természetesen. Ez, egyébként Anglia déli részén helyezkedik el, Londonól nagyjából 130 mérföldre Dorset megyében (ez a terület a jégkorszak óta lakott). A XXI. századi történelemi jegyezni valói közé tartozik, hogy a D-napon innen is indultak egységek Normandia partjai felé.

A tények után jöjjön, ahogy én láttam a hétfői túránkat. A (tervezett optimális[abb]) hajnali indulás – mint korábban már említettem – egyéb tényezők miatt kicsit elhúzódott, így sikerült a városból kifelé vezető úton többször is lelassulni, és araszolni a dugóban, ezért is lett bő negyven perccel hosszabb az út, mint lehetett volna, na meg egy pisiszünetet is beiktattunk. A lámpás kereszteződéseket és a néha túl kényelmesen vezető sofőröket leszámítva simán, tempósan utaztunk, és még a nagy hőség sem viselt meg minket annyira.
Ennek eredményeképpen ebédidőben érkeztünk a Lulworth falucska közelében található partszakaszhoz. Maga a település is megérne egy misét, mert gyönyörű zsúpfedeles kőházak és szűk, virágos utcákon suhantunk keresztül mire elértünk a tenger melletti parkolóba. Talán pont a csúcsidőben érkeztünk, de szerencsére nem volt gond a parkolással, ami pár Font volt csupán, és könnyen, gyorsan tudtuk intézni. Az autós megállóval átellenben konténerházak sorakoznak, amely az ide látogató turistáknak remek szállási lehetőséget biztosít ebben az időszakban (de lehet, hogy máskor is). Mi, viszont ahogy a vállunkra vettük a csomagjainkat egyből a part felé vettük az irányt, amelyhez lankás, kavicsos, murvás sétány vezet csupán, szóval jobb óvatosnak lenni – a kőomlás nem olyan ritka jelenség errefelé. De, már itt megpillantottuk lábunk alatt a fenséges kékséget, amely bekebelezte a horizontot, és az ebből kiemelkedő fehér mészkősziklákat, amelyek fenségesen és büszkén őrzik már hosszú-hosszú ideje az öreg Albion partjait. Kicsit, ahogy lentebb ereszkedtünk megláttuk az óangolok által csak „furatnak” (bore, drill) nevezett képződményt. Lenyűgöző volt látni, a mélykék hullámokon lovagló a csillogó napfényt, és akár órákig elácsorogtam volna bámulván a kavicsokkal játszadozó hullámok táncát is. Helyette erőt vettünk magunkon és nem estünk ámulatba túlságosan, mert a forró, fülledt, párás levegő azt sugallta, hogy mihamarabb hagyjuk hátra a magaslatot, és vessük végre magunkat a hűsítő tengerbe. Nem is sokat haboztunk – ha lehet ezt mondanom - hanem a „kaputól” balra fekvő részre ereszkedtünk, és hamar meg is mártóztunk az kristálytiszta tengerben. Teljesen profi módon nem voltunk még felkészülve a körülményekre, így meztelen talppal lavíroztunk az olykor szúrós, éles sziklákon és a sóderes parton. A parkolónál persze árultak gumis surranókat, de ekkor már senkinek sem akaródzott visszakapaszkodni ez végett. Tehát, aki itt szeretne pihenni, az készüljön, hogy kavicsos a víz alja, és ha szikláról akar a vízbe bucskázni, akkor pedig éles sziklaszirteken kell felkapaszkodni. Viszont ez a rész kétség kívül nyugodtabb, csendesebb, mint az „ajtó” melletti partvidék, mivel itt egy hosszabb egybefüggő sziklazátony zárja el a vad hullámok elől az öblöcskét.

Némi pihenés, könnyűbúvárkodás, és napozást követően átsétáltunk a túloldalra, amely szemmel láthatóan népszerűbb volt az emberek közrében, talán a látvány, talán az apróbb, „kényelmesebb” kavicsok miatt. Természetesen átúsztunk a boltív alatt, és élveztük a hullámfürdő minden örömét. Aztán itt is hamar elrepült az idő, és lassan, komótosan visszaindultunk az autó felé, közben meg-megálltunk visszapillantottunk, fürdőztünk a gyönyörű látványban.

Hazafelé meglátogattuk kedves ismerőseinket Sandhurst-ban, hogy megtekintsük aranyos kis házikójukat és, hogy együnk együtt egy kellemeset a helyi pubban. Végül késő estére érkeztünk haza, kissé fáradtan, de azzal az élménnyel, hogy ezen a nyáron is fürödtünk már a tengerben, és egy újabb varázslatos helyet látogattunk meg. Köszönjük!

Röviden: A táj igazán festői, megéri az utazást, viszont lehet, hogy érdemes akár két naposra tervezni az ottlétet, vagy legalább hajnalban indulni, hacsak az ember nem lakik közel. A gumiszandál és a szendvicsek esszenciálisnak bizonyulnak a parton, mivel büfé van, de csak a parkolóban, és az cirka száz méteres szintkülönbség nem biztos, hogy a legkellemesebb, ha valaki épp éhen akar halni. A környék pedig ezen kívül is gazdag látnivalókban, parkok, múzeumok, templomok, és várak is találhatóak errefelé. Csak ajánlani tudom!

 S még néhány fénykép . . .

A bejegyzés trackback címe:

https://pez-potyi.blog.hu/api/trackback/id/tr5314146785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása