Egy munka kapcsán nyílt lehetőségem Buxtonba eljutni, amelyről nem is igazán tudtam előtte, hogy létezik. Ugyan a településről elnevezett ásványvíz ismerős volt már egy ideje, azonban soha nem gondoltam arra, hogy a márka mögött egy egész város rejtőzik.

Március elején, még szinte télig hidegben indultam útnak, hogy több megállóval jussak el az észak angliai fürdőhelyre, amely Manchester és Sheffield közelében húzódik meg.
Menet közben felpakolták a teherautót mindenféle technikai eszközzel, hogy egy hétvégi konferenciára legyen háttér, tévé, hang, és egyéb felszerelés. A hosszú út ellenére minden simán ment, és bőven időben érkeztem a helyi Palotaszállóba (Palace Hotel), amelynek régi patinája kissé már megkopott, de jelentősége és híre megmaradt. Az épület 1868-ban nyitott meg és a kor legmodernebb eszközeivel volt felszerelve, többek között meleg vizes fürdőszobával. A szálló híres vendégei között volt George Bernard Shaw, Margaret Thatcher és számos színész, író, vagy épp filmrendező is.

Az egész napos vezetés és bepakolás után (amire később került sor, mint szerettük volna) már csak pihenésre vágytam, így amint lehetett ágyba tettem magam. Másnap aztán bőségesen volt lehetőségem bejárni a várost, mivel az előadások estébe nyúlóan zajlottak.

A reggelit követően a régi városközpont, vagyis a piactér felé indultam, amely körül a legrégebbi épületek – köztük a városháza is - találhatók. A téren még manapság is vannak piacnapok, áprilistól decemberig. Érdekesség, hogy a piactér egyébként a legmagasabban fekvő piac az országban (300 m). A térről a völgy felé vettem az irányt, ahonnan csodás panoráma nyílt mind a város többi részére, mind pedig az azt körülvevő hegyekre. Ahogy ereszkedtem lefelé a domboldalon, úgy rajzolódott ki egyre élesebben a tökéletes félkör alakú épület, A félhold (The Crescent), amelynek mása Bath városában található. A fürdővárosok közti rivalizálás szülte építmény, itt 1784-ben készült el, és nyitotta meg kapuit, hogy a turisták élvezhessék a szálloda nyújtotta örömöket, és az exkluzív üzletek kínálta portékákat.
Az épülettől egy kőhajításnyira található Szent Anna kútja, amely ugyanazt a magas magnézium tartalmú ásványvizet ontja magából rendületlenül, amelyet az itt tanyázó rómaiak is élvezhettek századokkal korábban, és ezt a vizet palackozzák napjainkban is.
A római fürdő valahol a mostani a kút és A félhold közti területen helyezkedett el, amelynek nyomaira, - és azzal együtt rengeteg rézpénzérmére - a szálloda építése során bukkantak.
Ahogy bandukoltam tovább, úgy jutottam a Pavilon kertek bejáratához. A több mint 9 hektáron elterülő kerteket a Wye folyó szeli ketté. A terület a 19. század második felében nyerte el a maihoz hasonló külsejét, amelyet az „idomított” folyó mellett egy tavacska, híd, és még egy kisvasút is ékesít. Anno a viktoriánus polgárok még a tenisz-, és bowlingpálya nyújtotta örömöket is élvezhették. A park önmagában is gyönyörű, amelyet az aktív élővilág és a rendezett virágoskertek tesznek még inkább hangulatossá. A látképet pedig az operaház, a pavilon (melegház) és a nyolcszög alaprajzú koncertterem varázsolja romantikusabbá. Az épületek még manapság is a helyi kulturális élet pezsgő színterei, amit nem csupán a helyi lakosok élvezhetnek időről-időre, de az itt rendezett fesztiválokra az ország és a világ különböző pontjairól érkeznek turisták, hogy felfrissítsék lelküket is. A folyó másik partján, az operaházzal átellenben található a város egyik legrégebbi épülete, ’The Old Hall’, amelyet több alkalommal is meglátogatott Stuart Mária (I. Márai) skót királynő, mikor a gyógyvíz miatt felkereste a várost. Később, a 18. században az épületből hotel lett, elsőként Angliában.

A városnézést félbeszakítottam egy kellemes ebéd erejéig, ami kellő energiával látott el a nap további részére. Aztán folytattam utamat, így néhány régiségboltba is betekintettem, ahol múlt századi játékok, használati tárgyak és ékszerek között lehetett böngészni. De kíváncsiságból egy patika küszöbét is átléptem, ahol a patikamérleg és a kerámia-, illetve üvegtárolók már csak díszítésként szolgáltak, és az igényesen faragott fapolcokon már a mai idők medicinái sorakoztak.
További üzletek felfedezése érdekében az egykori fürdőt vettem célba, amelynek aranykora a 19. század elején kezdődött. Az idők során átalakításra és modernizálásra is sor került, így biztosítva lehetőséget a nőknek is, hogy élvezhessék a helyi víz gyógyító hatását. A fürdő(-kultúra) a második világháborút követően hanyatlásnak indult, így a történelmi fürdő az 1960-as évek elején be is zárta kapuit. Bő két évtizeddel később került átalakításra az épület, és vált elérhetővé újra a nagyközönség számára, immár, mint Cavendish Arkád. A felújítás során ügyeltek rá, hogy az épület megőrizhesse patináját, így a színes üvegből készült, hordó domborzatú árkád alatt még ma is megtekinthető egy-egy régebbi szoba a fürdő hőskorából, csakúgy, mint egy merülőmedence.

A fürdő épületében töltött percek után a domboldal felé vettem az irány, amelynek kiemelkedő alakja a Palotaszállótól balra található Devonshire Dóm. Az egykoron istállóknak helyet adó épületet 1882-ben alakították át drámaian, amelynek eredményeképpen megszületett a világ egyik legnagyobb, alátámasztás nélküli dómja. Az átmérője 145 láb (44,2 m) - a római Pantheon kupolájának belső átmérője 142 ft (43,4 m). A 44 pillér által támogatott kupola alatt ma a University of Derby található. Történelmi és architektúrai jelentősége miatt szabadon látogatható az elképesztő adottságokkal rendelkező épület.
A már említett, híres hotel előtt elhaladva, annak jobbján található a vasútállomás. 1863-ban két egyforma vasútállomás épületet húztak fel, egymással szemben, mivel két vasúttársaság is ebben az évben hosszabbította meg pályáját Buxton felé. Mára már csak az egyik épület található itt, mivel a másiknak az 1970-es években egy baleset révén megsérült az egyik főfala. Vagyis ez az anekdota, de nem lehet nehéz elképzelni, hogy teljesen fölösleges két vasútállomás egymással szemben egy kisvárosban.

Mire az állomást is feltérképeztem, már eléggé későre járt, így aztán visszatértem a szállóba, hogy nekiláthassak az összepakolásnak és rakodásnak. A munka végeztével megtöltöttem kulacsom, és útnak indultam délfelé.

Buxton igazán elbűvölő város, amely bővelkedik a viktoriánus látnivalókban. Annak ellenére, hogy csak futólag volt lehetőségem betekintést nyerni a város életébe, elmondhatom, hogy igazán színes és változatos. A helyi emberek pedig igazán barátságosak. Megéri eljönni ide, s nem csak a víz miatt.

Fotó archívum . . .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.