"York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át."

"Now is the winter of our discontent
Made glorious summer by this sun of York."

(William Shakespeare)

November elején határoztunk úgy, hogy látogatást teszünk a Britannia legnagyobb megyéjében (Yorkshire) található mesés városba, Yorkba. A város elnevezése a viking időkre datálható: egészen a 9. századig Jórvík néven emlegették, amíg Anglia be nem kebelezte ezt a területet is.

Azonban a település története a Római Birodalom fénykoráig nyúlik vissza, az akkoriban Eboracum nevű erődről és településről már időszámításunk után 71-ben születtek feljegyzések. Most részletesebben nem megyek bele a város történelmébe, helyette inkább meséljenek a történések, amit átéltünk rövid – két éjszakás – kalandunk alkalmával.

A kora délutáni órákba robogott be a sebesvonat a helyi vasútállomásra, ahol leraktunk csomagjainkat, mert szállásunk még nem állt készen a fogadásunkra. Innen a kőhajításra lévő várfal felé vettük az irányt, hogy a déli kapun keresztül hatoljunk városba. A négy fő várkapu közül ez az egyik „leghíresebb”, mivel jellemzően dél felől érkeztek a látogatók a településre. A ’Micklegate Bar’, ahogy az itteniek nevezik, egyébiránt ceremóniák színhelyéül is szolgált az idők során. Többek között, amikor egy nemesi származású személy érkezett a kapuhoz, nagy csinnadrattával fogadták. Továbbá, egészen a 18. század közepéig, ide tűzték ki csalók, lázadók fejét is, elrettentésképpen. Nem csoda, hogy szellemekkel kapcsolatos történet is fűződik a helyszínhez, mint ahogy az megszokott itt a városban, de erről majd bővebben később...

Ahogy a városközpont felé haladtunk, úgy akadt meg szemünk a fekete-fehér, háromszintes gerendaházon, amely kissé magába roskadt mára. Nem csoda, hisz’ a 16. század óta van használatban, manapság, mint a jellegzetes helyi  ital, a York Gin márkaboltja. Ez nem más, mint a Sir Thomas Herbert Ház. Közvetlen a szomszédságban található az Aranygyapjú Pub (Golden Fleece), amely a város  legkísértetettebbike, s úgy tartják, hogy 15 állandó – nem fizető – vendég tartózkodik ott. Ezt a kocsmát most kihagytuk, és haladtunk tovább York leghíresebb bevásárló utcája felé, amely a Shambles névre hallgat. Az autentikus középkori hangulatot őrző, szűk utca sokak szerint az ihletője a Harry Potter regényekből ismert Abszol útnak (Diagon Alley), ennek megfelelően található itt varázslók boltja, de persze ’szellemes’ bolt is várja a látogatókat (ahova sorba kell állni, ha valaki érdeklődik), meg ékszerbolt, teabolt, miegymás. Az egymás fölé hajló épületek árnyékba burkolják a macskaköves utcát, így kölcsönözve még inkább misztikus atmoszférát az üzleteknek. Sokat nem időztünk most itt, helyette, a szomszéd utcában található piacon folytattuk a nézelődést. Itt is volt mindenféle: ruhanemű, kitűzők, táskák, ajándéktárgyak, amit csak el lehet képzelni egy piacon.
Mi nem voltunk vásárlós hangulatban, viszont egy forró ital erejéig betértünk az egyik helyik kávézóba, amely ugyancsak középkori hangulatot sugárzott, és a kiszolgálás is nyájas volt.

Ahogy kissé felmelegedtünk, és új erőre kaptunk, folytattunk utunkat, a York Minster, vagyis a helyi katedrális felé. A gótikus gigász a maga nemében a legnagyobb Észak-Európában. Az építése az 1200-as évek elejétől 1480-ig tartott, majd az 1984-es tűzvész utáni restaurálás négy évet vett igénybe. Persze már korábbról is vannak adatok arra vonatkozólag, hogy itt valamilyen szent építmény (templom) állt, amelyet Szent Péternek ajánlottak, és ez így van a mai napig. Ez a székhelye a Yorki Érseknek is, aki a harmadik legrangosabb az Anglia Egyházának (Church of England) a listáján. A templom kereszt alaprajzú, a belső hossza 148 méter, a magassága pedig 35 méter. Három torony tartozik az épülethez, a középsőbe fel is lehet menni, aki bírja a 200-nál is több lépcsőt. Nekünk nem a túrával volt a probléma, hanem, hogy limitálva volt a napi látogatók száma, s mi már későn jelentkeztünk be. A lenyűgöző méretek mellett még kiemelném a csodás ólomkeretes, színes üvegeket is, amelyből 111 darab ékesíti a katedrálist. A 15. század elején készült műalkotások több bibliai és történelmi eseményt mutatnak be, és a legnagyobbak, amelyek az oltár mögött találhatók, 23 méteres magassággal büszkélkedhetnek. Tényleg fantasztikus látványt nyújtottak a hatalmas mesterművek, ahogy a délutáni fények keresztülhatoltak a díszes, festett üvegeken.

A délután további részében elfoglaltuk lakhelyünket, majd vacsorázni mentünk az Ouse folyó partján található remek étterembe (The Starr Inn The City). Bár az ételek és a kiszolgálás remek volt, valami miatt mégsem tudtam igazán élvezni az ottlétet. A szálláson kis szieszta után jobban lettem, így épphogy el tudtuk csípni az esti órákban induló „szellemvadászatot”. Az évtizedek óta létező szellemtúra a város egyedi látványossága. Nem csoda, hiszen Yorkban található a legtöbb szellem, az elbeszélések alapján (a világ „legszellemesebb” városa címmel büszkélkedhet). A városi körtúra alkalmával tucatnyi helyszínt fedeztünk fel, és hallottuk az azokhoz tartozó, olykor több száz évre visszanyúló kísérteties, rémisztő, olykor bámulatba ejtő történeteket. Hallhattunk, többek között Őrült Alizról (Mad Alice), akit férje meggyilkolása miatt akasztottak fel 1825-ben, és a feje elő-elő bukkan még ma is a róla elnevezett utca ablakaiban. De római légionárusok is meneteltek már végig egykori útvonalaikon, ami szinte megszokott látványnak mondható itt. S persze van szelleme a színháznak is (a Szürke Hölgy), és története a már emlegetett pubnak, sok más szállóval egyetemben. Az érdeklődők számára álljon itt egy link ahol néhány híresebb helyszínt és a hozzájuk kötődő túlvilági lényeket bemutatják.

Szerencsére, az izgalmakkal teli este után is jól aludtunk, így másnap már korán folytatni tudtuk a városnézést. Első utunk a városközpont déli részén fekvő terültre vezetett, ahonnan nem messze találkozik a Foss- és az Ouse folyó. Az ovális füves terület körül (The Eye of York) található több jelentős építmény is, amelyek közül a York Kastélymúzeum elérhető a nagyközönség számára is. A 400 év történelmét megelevenítő kiállítás több részletben tekinthető meg. Az ún. Kirkgate részleg egy Viktoriánus kori utca képét eleveníti meg a látogatók előtt. Van itt suszter, pub, patika, iskola és még néhány helyszín, ami korhűen mutatja be az akkori hétköznapokat. Hasonlóképp hitelesen berendezett helyiségekkel találkozhatunk egy emelettel feljebb, ahol több évszázadot átölelően elevenednek meg előttünk a hétköznapok. Van itt középkori hálószoba, jakobinus ebédlő és huszadik századi konyha is, mindegyik egy-egy megragadó történettel kiegészítve. A múzeum többi részében fellelhető még egy, a divat fejlődését bemutató nagyobb tárlat, szintén századokat átívelően, és az első világháborúról is akad néhány színes mementó, térkép, ami izgalmassá teszi a túrát. Az alagsorban pedig az adósok börtöne és a később hozzácsatolt női börtön maradványai tekinthetők meg. Ez volt az eredeti funkciója az épületnek, épületegyüttesnek. Ugyanis az egész terület anno a amely a 11. században létesült Yorki Kastélyhoz tartozott. A komplexum legrégebbi, épségben fennmaradt része a Clifford torony, amely a középkori kivégzések helyszínéül is szolgált. Talán mondanom sem kell, hogy kötődik a környékhez néhány kísérteties történet is. A torony épp renoválás alatt állt, a bíróság épülete pedig nem áll nyitva a nagyközönség számára, így meg kellett elégednünk néhány távolabbi pillantással, fényképpel.

A délután további részében kellemes sétát tettünk a York Múzeumkertben, ahol a helyi természeti és geológia kiállításnak helyet adó Yorkshire múzeum is működik. Az épület érdekessége, hogy az egyik legkorábbi múzeum a maga nevében, mivel eredetileg is múzeumnak épült, és így funkcionál a mai napig. A madárénektől hangos botanikus kert területén található még a Szent Mária apátság maradványa, amely a Bencések jelenlétének egy fontos történelmi lenyomata, és a Multangular torony is, amely a római légiók lenyomatát őrzi (vélhetően a 3. században épült). Mindemellett a több mint tíz hektáron elnyújtózkodó park ad otthont a helyi obszervatóriumnak, amely a legrégebbi (1833), még ma is működő csillagvizsgáló a megyében.

A gazdag természeti és történelmi kincsekkel bővelkedő kert után felkaptattunk a várfalra, s útnak indultunk, hogy körbejárjuk a várost körülvevő falat. A középkori erődítmény hozzávetőlegesen négy kilométer hosszú, amivel az országban kiérdemli az első helyet ebben a kategóriában. A fal átlagos magassága 4 méter körül található. Kisebb-nagyobb megszakításokkal lehet körbejárni az erődítményt, ahonnan kiváló rálátás nyílik a belvárosra és falon kívül található területre egyaránt. Mi viszonylag későn indultunk a körtúrára, így nagyjából a fal feléig jutottunk, mire teljesen ránk esteledett. Nem szerettük volna testi épségünket kockáztatni a sötétben, sem pedig szellemekkel találkozni, ezért leereszkedtünk a magaslatról, és az ittlétünk megkoronázásaképpen egy koktélbárba tértünk be, hogy koccintsunk a sikeres kirándulásra. A barátságos nevű Evil Eye italkimérő mellett raktuk le voksunkat, ahol némi élőzenével is szolgáltak az este folyamán. Sokáig ugyan nem maradtunk, mert volt néhány lépés addigra már a lábainkban, viszont megkóstoltunk néhányat a legjobb keverések közül.

A színes történelemmel büszkélkedő York nagyszerű választás, ha valaki szeretne elszakadni a nagyvárosok zsivajától, és élvezni a madárcsicsergést és a napsütést. A kisértetekkel zsúfolt negyedek ugyan rémisztők lehetnek első hallásra, de tartani tőlük nem kell. Nagy a választék éttermekből és bárokból is, mindenki találhat kedvére valót ebben a bájos környezetben. Aki hosszabb időre tervez, annak a környék (shire) is biztosít bőven látnivalót.

                          See ya' shire!

Képek még . . .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.