Kicsit meseszerű tényleg a történet, már ami a videóklip megvalósításági vezető utat jellemezi. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a legtöbben nem is tudják, hogy miről is beszélek most valójában.

Tehát, az előző munkahelyemen találkoztam egy magyar sráccal, aki egyébként nagyszerűen játszik több hangszeren, és van érzéke a zeneszerzéshez is, a történet egyszerűsége végett nevezzük őt Marcellnek. Nem különben jó érzékkel kezeli a kamerát, és nincs gondban a mozgóképek feldolgozásával sem. Amint jobban megismertem, és az érdeklődési körét is, úgy hamarosan a felszínre bukkant a videózás témája. Megtudtam, hogy gyerekkori cimborájával (legyen ő Henrik) már korábban is próbálkoztak maradandót alkotni, kisebb nagyobb sikerrel. Pontosabban a siker el is jött, de csak egyikőjük számára. Az akkor Kis Chan néven futó alteregó volt az ugródeszka, amellyel ismertté vált filmünk főszereplője. Oly annyira, hogy később fél éven keresztül játszotta valamelyik karakter barátját a Barátok Közt végtelen törtnetében. Talán ez is volt az oka, hogy a társadalomkritikát sajátos módon reprezentáló zenés-film projekt elapadt ezen a ponton. A nagy(?) visszatérésre egészen ez év derekáig kellett várni. S innentől már jómagam is részese vagyok a történetnek.

Nos, a zene már készen volt, csak néhány apróbb simítás hiányzott, és a képi elképzelés is többé-kevésbé meg volt a fejekben. Egy kicsit szkeptikusan hallgattam az első komolyabb Starbucksos megbeszélésünk alkalmával Marcell elképzeléseit, de semmi esetre sem becsültem alá azokat. Aztán egy kerti grillezés keretein belük sor került egy átfogóbb eszmecserére is, ahol már kristályosodott a tennivalók listája, és egyre világosabbá vált, hogy a lakótársaimat is lelkesítő elképzelés sikerességét nagyban befolyásolja majd a hozzáállásunk. Aztán (nem) meglepő módon sejtésünk be is igazolódott, mivel az addig készségesen ígérgető országos cimborák éppen mind nagyon elfoglaltak lettek, és mindenki másnak is sürgős tennivalója akadt, mikor egy egyszerű háttérbólogatásról lett volna szó. Na persze, jómagunk sem álltunk sokkal jobban, mivel éppen, egy júniusi, tikkasztó délutánra sikerült beütemezni a felvételkészítés jelentős hányadát. Így a legtöbben tényleg dolgoztak, vagy csak egyszerűen nem akartak eljönni. Nem estünk kétségbe, sőt néhányan a legfőbb szereplők közül kifejezetten számoltak ezzel az eshetőséggel is (a pozitív attitűdből nem volt annyira hiány!), tehát mint oly sokszor ez előtt, hozott anyagból dolgoztunk. Így váltam én is háttérszereplővé, annak ellenére, hogy a legelején néhány werk-felvétel készítésével bíztak csupán meg. Na meg persze találtunk helyszíneket is (azt se olyan könnyen azért), és a logisztikai kivitelezésből is kivettem a részem.

Tehát megtaláltuk London legrosszabb hírű negyedét, vagyis Tottenhamet, ami kellő inspirációval, és díszlettel látta el a klipet. Egy szemétszállító cég (köszönjük wastecollektion.com!) udvarában, és a szomszédságban található parkban aztán órákon keresztül dolgoztunk keményen, hogy a végtelenségig akkurátus rendező úr is elégedett legyen minden fénybeállítással, és mozzanattal.

A második forgatási etapra a kertünkben került sor, ahol némi frissítővel és harapnivalóval is szolgált a catering cég, és itt már az érdeklődők, na meg a segítők száma is megszaporodott (meglepő módon). Háttér megfelelő beállítása, és megalkotása, sminkelés, kiegészítők elkészítése, s a fények optimalizálása következett, na meg várakozás az alkonyatra. A hosszas előkészületet még hosszabb forgatás követett, aminek az éjszakába nyúló végét néhányan már nem is várták meg.

Az egésznapos talpon lét, koncentráció, és persze a munkálatok alaposan kifárasztottak mindannyinkat, így kicsit örültünk is, hogy túlestünk ezen a feladaton. Majd hetek teltek el, hogy hallottunk volna bármit is az alkotópárostól vissza. Végül, egyszer csak, mint derült égből villámcsapás megjelent a klip, és végre jót mosolyoghattunk magunkon, és persze azért büszkén is bámulhattuk a képsorokat, mert tudjuk, hogy mennyi munka van ez mögött, s hogy ez igen megterhelő is lehet, főleg, ha ezt valaki nem hivatásszerűen űzi.

További fotók . . . .

Nem maradt más hátra, mint hogy megosszam a klipet és a hozzá tartozó werk-filmet is. Ugyanakkor nem árt megjegyeznem, hogy mint független kritikus, munkatárs néhány jelenetet másképp láttattam volna, de mivel én csak, mint zongoracipelő jeleskedtem, így különösebb beleszólással nem rendelkeztem. A mű mondanivalóját mind zeneileg, mind képileg pedig mindenki értelmezze saját belátása szerint; amiről viszont biztosíthatok mindenkit, hogy az elképzelés mögött nem állt semmilyen politikai, vagy ideológiai befolyás, csupán személyes meggyőződésüknek engedtek szabadfolyást a humor és irónia eszközeit felhasználva az alkotók.

WERK

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.