Régóta halogattam már ennek a témának az összefoglalását, pedig pár éve, nyáron rengeteget foglalkoztam a dologgal – na meg már korábban is.
De most, végre elszántam magam, hogy néhány hasznos információt megosszak a nagyérdeművel, a saját tapasztalataimból és az általam használt forrásokból. Reméljük hasznosak lesznek!

Előzménynek annyit, hogy elsős korom óta volt szemüvegem, mert nem láttam rendesen a hátsó sorból. Mivel, már akkor is nagy gyerek voltam, így az első padokban nem ülhettem.
Arra emlékszem még, korábbról, hogy szerettem bandzsítani, s anyukám mondogatta, hogy ne csináljam, mert szemüveges leszek. Nem tudom, hogy mennyire volt aztán ez befolyásoló tényező, mindenesetre megmaradt, mint emlék.

Az pedig, hogy ne kelljen szemüveget viselni régi vágyam volt, de ezt nagyon sokáig nem lehetett kivitelezni, mert „vaksi” voltam. Aztán egy napon keresgéltem az interneten, és így botlottam bele Harry Benjamin - Tökéletes látás szemüveg nélkül című könyvébe. Letöltöttem, s ahogy az lenni szokott elkezdtem olvasni, majd napokig, hetekig hozzá sem nyúltam. Később újra belevágtam, ekkor már átrágtam magam a könyvön, és annyi információ leszűrődött, hogy aki szemüveget visel, annak nem fog megjavulni a látása, mivel a szemmozgató izmok nincsenek mozgásra kényszerítve. Alapvetően azért alakul ki a közel-, illetve távollátás, mert ernyedtek ezek a szemmozgató izmok, nincsenek edzésben. Így, erről maga a könyv szerzője:

„Be kell látni, hogy a szemüveg viselésének első percétől fogva a természetes látási folyamat felborul. Ahelyett, hogy a szemnek megadnák a lehetőséget arra, hogy a közeli és távoli tárgyak nézésére magától beállítódjék, az akkomodációt (alkalmazkodást) üvegek segítségével, merev módon hozzák létre. Az eredmény azután az, hogy a szemnek az alkalmazkodást akadályozó izomfeszülése még erősebb lesz, mivel a szemüveg ezeket egy merev helyzetbe kényszeríti. Ez a magyarázata annak, hogy a tartós szemüvegviselés egyre növeli a látászavart. Nemcsak hogy a valódi okot nem szünteti meg, de ráadásul ennek a "látás-segítőnek" az alkalmazásával stabilizálja, sőt tovább rontja a szem állapotát.”

Tehát, igen egyszerű a dolog, újra tréningezni kell ezeket az izmokat, hogy helyreigazodjon látásunk. De, ezek mellett még a pihentetés és az étrend is meghatározó a helyes látás kialakításában. Többek között a sok monitor előtt töltött óra az egyik ok, ami nagyon lefárasztja szemünket. Nem csak a szemek közti izmokat, de a test egyéb részeit is „bemerevíti” a sok-sok gép előtt töltött idő. Éppen ezért a nyújtózkodáson, tornán kívül a szemünk pihentetése is nagyon fontos lenne napról napra, óráról-órára…

Van még, ezen kívül rengeteg más módja annak, hogy javítsunk helyzetünkön, így én inkább egy korábbi, átlagos napomat írnám le, mikor tényleg lelkiismeretesen foglalkoztam a szemeimmel.

Egyrészről jelentősen változtattam étrendemen (kevesebb cukor, szénhidrát bevitel), másrészről pedig naponta háromszor mozgattam meg szemgolyóimat. Ez a gyakorlat nagyjából egy-két percet vesz igénybe, és ha pihentetjük, eltakarjuk utána szemünket, akkor egyből a torna után érezhető a javulás, sajnos egyelőre nem túl hosszú ideig, de mindenképp frissítő a hatása.

A torna igen egyszerű, csupán föl-le, jobbra-balra, átlósan, körkörösen, és négyzetesen kell mozgatni szemünket, legalább hat ismétléssel. Két gyakorlat közt eltelt időt pedig gyors pislogással töltsük, ez szintén frissíti az izmokat. A gyakorlatokat lehet folytatni aztán fókuszálással, ami azt jelenti, hogy közeli (10-20 cm belül) dolgokra fókuszálunk, majd pedig egy távolabbira (max. 3 méter), néhány másodperc elteltével. Ebben az esetben érdemes az egyik szemet csukva tartani a gyakorlat erejéig.

Nos, nekem általában ennyi szokott lenni a gyakorlat, amit egy alkalommal erre szánok. Illetve a pihentetés, amit szaknyelven tenyerezésnek neveznek. Ez annyiból áll, hogy tenyerünket erősen összedörzsölve felmelegítjük, majd beletemetjük arcunkat a tenyerünkbe, és érezzük a melegséget szemeink körül. Ha jobban belegondolunk, akkor néha ösztönösen is teszünk ilyen mozdulatokat, mikor már a fáradtság gyötör, vagy csak épp ráuntunk valamire.

Hasonlóan üdítő hatással bír, ha hideg vízzel frissítjük fel szem körüli izmainkat, úgy hogy hússzor merítünk hideg vizet és fröcsköljük szemeinkre, aztán törölközőbe dörgöljük arcunkat.

A pihentetés, relaxáció másik hatásos formája a masszázs, mellyel arcunkat, és szemkörnyéki izmokat masszírozzuk egy vagy két ujjal. Ezeknél a feladatoknál a körkörös mozdulatok a megfelelőek, és legalább harminc ismétléssel válik hatásossá a gyakorlat. A pontok melyeket érdemes így stimulálni: a szemöldök két végénél (középen az orrnyereg és szemöldökök találkozásánál), a széleken a szemöldök és a halánték környékén. Továbbá a szemek alatt a járomcsont végződésénél, és végig az orrnyergen.

Vizualizációs gyakorlatok, és periférikus látásunkat előtérbe helyező tornák is nagyszerűen fejlesztik látásunkat. Egyszerű tárgyak minél részletesebb elképzelésével kezdhetünk neki, mondjuk egy ceruza, toll, valamilyen gyümölcs, stb. „vizsgálatával”. Helyezzük ezt a tárgyat magunk elé, és nézzük meg alaposan. Formáját, mekkora a kiterjedése, színe, mintázata. Majd hunyjuk be szemünket, és lássuk magunk előtt minél plasztikusabban az előző képet. Öt-tíz másodperc elteltével nyissuk ki szemünket, és igyekezzünk még több részletet meglátni, és azokat rögzíteni. Ezt így ismételjük, míg belső látásunk segítségével fényképszerű képet nem látunk magunk előtt. Naponta egyszer 5 perces gyakorlás már három hét után már érezhető a javulás. Nem csupán látásunkat javítjuk ezzel, de memóriánkat is serkentjük.
A másik, igen egyszerű gyakorlat, ha periférikus látásunkat helyezzük előtérbe. Ez, sokak számára kényelmetlen lehet az első időben, ugyanis szemünkkel leginkább egy-egy pontra fókuszálunk, és szeretnénk élesen látni azt a tárgyat, vagy embert, jelenetet, írást, jelzést, stb.. Ugyanakkor hozzájárul a regenerációhoz, ha kicsit felhagyunk ezzel a néhol már-már „görcsös” figyelemmel, amúgy sem lehet kitartóan hosszú ideig valamire fókuszálni. Helyette lazán, mintha bambulnánk, figyeljünk magunk elé (akár beszélgető partnerünk szemébe!), de tudatunkat a látásunk perifériás mezejére koncentráljuk, pontosabban csak figyeljük meg, hogy mi történik, vagy, hogy mit látunk. Ha az utcán vagyunk, akkor lehet figyelni a járókelőket, az elsuhanó autókat, a színeket, épületeket, bármit. De ezen az elven haladva lehet figyelni az íróasztalon lévő dolgokat is, vagy bármi mást, ami kívül esik a fókusztartományunkon.

Ezek a gyakorlatok, relaxációk és további vizualizációs feladatok, na meg kontrollált étrend, ami segít helyreállítani az éleslátásunkat. Nekem három hónap után nagyjából 10%-ot javult a látásom.
Évek óta nem hordok szemüveget, sem kontaktlencsét. Ha valamit nem látok közelebb megyek, vagy megkérdezem, hogy mi van oda írva. Sokan félnek ettől a fajta magatartástól, de én úgy gondolom, hogy ez is, mint oly sok minden fejben dől el, és ha én hiszek benne, hogy jobb belátásra bírhatom magam, akkor az úgy lesz. Lehetséges, hogy még hosszú hónapoknak, vagy éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy tökéletes legyen minden kontúr, amit meg szeretnék látni, de tudom, érzem, hogy jó úton haladok. S egyben remélem, hogy ezzel a kis összefoglalóval inspirációt adtam annak a kedves olvasónak is, aki hasonló cipőben jár, de szeretne változtatni, de mondjuk nincs pénze lézeres műtétre, vagy más orvosi beavatkozásra. Kitartó gyakorlás, magunkba és képességeinkbe vetett hit, és sok-sok pislogás segít a tisztán látásban! Sok sikert!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.