A magyar spirituális irodalom egyik megkerülhetetlen alakja Szepes Mária. Az utolsó inkarnációjában eme csodálatos Isteni lény megalkotta, mondhatni létre hozta az egyik legszebb, és leginkább magával ragadó művét, amely a Vörös Oroszlán névre hallgat.

Furcsa véletlenek sora, és egy váratlan vendég megjelenése, ami a művésznőt írásra ihleti a II. világháború végén. A találkozás súlyos felismerésként tudatosul, mind Máriában, mind pedig az olvasóban. Az átalakulás, amiről Adam Cadmon beszél nem más, mint a korunkra is jellemző katartikus megtisztulás, felismerés.

Ennek a transzmutációnak a mikrokozmoszába tekinthetünk be, és ismerhetjük fel benne saját küldetésünk.

A történet innentől kezdve még egyedibb, és – a szkeptikus olvasó számára – elvontabb lesz. Az idő végtelen kereke egészen 1535-ig forog vissza, itt a fiatal hányatatott sorsú Hans Burgner karakterét ismerjük meg, aki az anyai szigor, és a végtelen érdeklődés (nagybátyja „segíti”) hatására kitör az otthon, fojtogató légköréből. Figyelme és érdeklődése egyre inkább az alkímia felé irányul. Ahogy az életben, itt is előbb a fizikai nehézségekkel kellet megküzdenie. Majd felismerésről felismerésre jutott előre, a szamárlétra – néha – hosszú fokain. A végzete tökéletes összhatásban segítette az ifjút, aki hamarosan rátalált Magisterére, és így közösen beteljesítették karmájukat. A csiszolatlan és tudásra szomjazó lélek, nem bírt infantilis ösztöneivel és egy adandó alkalommal megragadta az elixírt, és mohón magáévá tette. Innentől kezdve a szellemvilág leg -, mélyebb és áthatóbb gyötrelmeit élte meg napról-napra, a kín végtelen tengerébe süllyedve. Azonban a talpraesett fiú hamar előnyt kovácsolt a nem hétköznapi tudásával tarsolyában. Ami később a vesztét is okozta…

Mindez csak átmeneti volt, valójában új időpontot, és helyet választott; és Heinz Knotek képében újratestesült. A családi helyzet hasonlóan előző életéhez itt sem volt túl kecsegtető, azonban (ön)tudatossága hamar a tanulás, és a fejlődés útjára terelte. Ebben régi új mestere lesz a segítségére, aki felfedi előtte a szabadulásának kulcsát. A test-lélek-szellem hármasságát kell egyesítenie, és diadalmaskodnia fölötte. Ha a transzmutáció sikeres, akkor megszabadul az őt kínzó átoktól…

Innentől kezdve a történet még magával ragadóbb, és az események sodrásában az olvasó nem tudja, és nem is akarja letenni a könyvet. Az ősi kultúrák, és tanítások egy szempillantás alatt emberi közelségbe kerülnek, és a filozófia, teológia, mágia legrejtélyesebb összefüggéseibe tekint bepillantást az olvasó. Véleményem szerint kiválóan tükrözi Szepes Mária (okkult) műveltségét és egyben feladatát, az ékes szóval, választékosan írott regény. Az örökérvényű tanításokat felsoroltató mű minden korosztály számára szórakoztató lehet, bár tanító attitűdje csak a szakavatott szemeket ragadja igazán magával.

A lelki, és spirituális kalandhoz, és a rejtélyek feltárásához jó szórakozást kívánok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.