Régen jártam már a Bükkfennsíkon, így sok új impulzus hatott rám, frissen, üdén. Csütörtök este érkeztünk édesapámmal, és nagy örömbe burkolódzott a fogattatásunk. Ugyan csekély volt a létszám, de a hangulat, és a jóízű adomák megmaradtak.
Némi nótázás, egy kevéske Balázs ízletes borából, és egy kis földimogyoró volt a repertoár az est hátralévő részében. Korán álomra hajtottam fejemet, mert az előző nap ténykedése, és az utazás kifárasztott. Így legalább reggel korán keltem, és a nap első sugaraival jómagam is útnak indultam a tölgyrengeteg mélyére. Kevéssé volt a fenséges Őzlábak kutatása, mint Dodónak, de valahogy mégis az utamba akadtak. A jóízű reggeli érdekében kénytelen voltam leszedni őket, és Klára kosarába helyezni. A hatalmas lombkoronák, és a az üde fenyőillat teljesen magával ragadott, könnyednek, szinte légiesnek éreztem lelkem az óriások között.
A bőséges gombapörkölt után kezdődött a készülődés. Irány bontani! A sárral és tócsákkal övezett úton nehéz volt az előre jutás, és bizony a platón utazva Áronnal meg is éreztük mind ezt. Amikor aztán végképp reménytelennek tűnt a helyzet Szifon lépett színre, és lendítette tovább a Toyotát.
Miután megérkeztünk a bontás helyszínére kezdődhettek az előkészületek: tűz rakás, aggregátor beindítása, szellőző megkreálása...
Első lépésként Édesapám, Szifon, és a két ifjú titán szállt a vájat mélyére. Sok időt vett igénybe míg megkezdődhetett a munka érdemi része, de talán nem volt hiába.
Közben Balázs és Dodó kiváló tartó gerendákat szereztek a közelből. Egy keveset bóklásztam én is az erdőben, majd mire visszaértem már jócskán beindult a "termelés". Áront váltottam nem sokára, a vödrök felhúzásánál. S nemsokára felbukkant a csipet-csapat is a föld alól.
Örömmel konstatálták, hogy az agyagos talaj után már könnyebb, kavicsos a föld, tehát ez jó jel. A váltás követően nagyjából még 30 vödröt bírtunk felhúzni, és kifulladtunk.
A hosszabb visszavezető után ízletes kakas pörköltben volt részünk, amit könnyed cseh sörrel és Ernő finom pálinkájával öblítettük. Újra vidám nóta szó következett, és lehetett melegedni a hatalm
A szombati nap hasonlóan alakult, mint előzőleg, annyi eltéréssel, hogy csupán öten voltunk - az elején - a bontásnál. Míg a tartó oszlopokat állítottuk helyükre nem is tűnt fel a létszám hiány, viszont amint a vödröket kellet húzni, már megéreztem (előző napi izomlázzal együtt) a terhelést. Szerencsére mielőtt végképp kétségbe estem volna Dodó érkezett, és könnyített terhemen.
A helyzet sokat nem változott, volt egy biztató légrés, de csak újabb bizakodásra adott okot; nem történt áttörés...
Az idő négy órához közeledett, és én ekkor hagytam ott a társaságot, nyíl egyenest Lillafüred fele tartottam, hogy aztán mihamarabb a városba érjek.
A sárral, izzadtsággal, és horzsolásokkal teli néhány nap kellően feltöltött, és energetizált. Úgy hiszem ilyen közel a csillagokhoz érdemes az embernek több időt eltöltenie, hiszen bámulatosan csodálatos a Bükk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.