Már véget értek a „forró” nyári napok Londonban, és mindenki egyre jobban értékeli a napsütéssel teli délutánokat, és reménykedik, hogy kitart a jó idő – legalább hazáig…

Jómagam is ilyen kétségek közt indultam - egy kissé borús délelőtt - Kew Gardens felé, néhány héttel ezelőtt, ahol már szerencsére második alkalommal jártam, az első élményem itt. Azonban mire leszálltam az Overgroundról, már kellemes őszi napsütésben volt részem, és a levegő is egyre melegedett.

Pár perc sétányira a megállótól péksütemény-, és kávé illat terjengett az utcán, amely igazán idillivé tette az érkezést. Aztán még egy kis gyaloglás, és szembe is találtam magam a Királyi Botanikus Kertek bejáratával. Mivel, több kisebb rész összeolvadásából alakult ki, a ma is látható, látogatható növénykert ezért a többes szám.
A terület, már jelentős szerepet játszott a Római Birodalom hódításánál is, és a legenda szerint Julius Caesar itt kelt át a Temzén, anno. A középkorban többször cserélt gazdát, az akkor még külön álló terült, melynek egy része Richmondhoz, másik fele pedig Kew-hoz tartozott. Az idők folyamán néhány épülettel, kerttel bővült a látkép, de ekkor még alapvetően mezőgazdasági földként kezelték a mai park nagy részét. Jelentősebb átalakulást csupán a 17-ik, és 18-ik század hozott, ekkor már kerítés is épült, és újabb, kisebb funkcionális épületekkel gyarapodott a „kert”, ez részben az új királyi főkertésznek Charles Bridgemannak köszönhető, aki az 1720-as évektől gondozta, és újragondolta a területet. Később Frigyes, majd felesége – a herceg korai halála miatt – folytatta az átalakítások sorát és emelte Európa hírűvé a térséget, és annak stílusát. A hercegné halálát követően III. György keze alatt egyesült a két elválasztott részt újraegyesíteni (Richmond, Kew). Később, az idő vas foga, illetve az anyagi szükség miatt a Királyi Kincstár döntése nyomán az állam vette át a kert igazgatását, az 1840-es évek elején. Ettől fogva szépen bővült, és újult – ugyan változó tempóban – a gyönyörű park.

A sétányokkal, és üvegházakkal is tarkított Kew Gardens egy olyan élményt jelent az egyszerű látogató számára is, amely megnyugtatja, feltölti, és megnyitja egész személyiségét. A lélegzetelállítóan hatalmas fák tiszteletet parancsolnak, a könnyed mozgású víziállatok jókedvet hoznak, és a fürge, éneklő (olykor „veszekedő”) madarak pedig örömmel töltik el az ember szívét. De hasonló jóleső érzés csak néhányat bele szippantani a friss levegőbe, és élvezni a természet szépségét. Eme orgánum nem elég, hogy szavakban, és képekben visszaadjam azt az élményt, ami ezen a csodás helyen eltölti az embert.

Ugyanakkor remélem, hogy eme néhány gondolattal felkeltem az érdeklődését sok mindenkinek, hogy személyesen tapasztalhassa meg azt a naturális csodát, amely nyitva áll bárki számára Kew Gardens-ben.

 Galéria

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.