Október második hétvégéjén érkeztünk újra az ősi városba, hogy Sopron, Miskolc, Székesfehérvár, és Dunaújváros egységében erősítsük a kapcsolatot, és együtt mulassunk önfeledten a VI. Akadémisták Selmecén. Illetve emlékezzünk, hogy a hagyományokat más közeli városok is éltetik, ápolják, s ezt éppen tíz éve deklarálták…

Ragyogó időben vágtunk neki péntek hajnalban az útnak, és a kiváló társaságnak köszönhetően az utazással töltött órák gyorsan szálltak. Viszonylag korán megérkeztünk, és elfoglaltuk szállásunkat Bacsófalván. Nagyjából egy időben jöttek a soproni kollégák is, így hamar lehetett ismerkedni. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett, indultak a buszok Selmecbányára. Hivatalosan a Szentháromság téren volt a megnyitó, ami az időjárásra való tekintettel annyiban módosult, hogy az esőtől védve, egy kis kerthelyiségben köszöntötték az diákokat a főszervezők. A főbb instrukciókat megkaptuk, aztán csapatokba rendeződtünk, és kezdődhetett az esti kalandtúra, amelynek első állomása a Bányászkocsmában volt. Itt megkaptuk az útravalót és a keresztrejtvényt, amelynek köszönhetően különböző rébuszokból kellet tájékozódni a városban. Így jutottunk az Akadémia bejáratához, majd a Szélaknai-kapuhoz igyekeztünk… azonban az időjárási viszontagságok és a szomjúság úrrá lett rajtunk, így inkább egy Hostinec-ben vészeltük át a hűvös, esős időt. Majd visszatérvén a kiindulóponthoz, a még ott tanakodóknak segítettünk megfejtést találni, kisebb nagyobb sikerrel.

Este 9 óra tájban gyülekeztek az egyenruhás ifjak, már várták őket a buszok. Így a hosszú, és mozgalmas nap után visszatértünk a bacsófalvi szállásra. Itt - a fehérvári diákok jóvoltából - egy rögtönzött czé-czónak voltunk közvetetten tanúi. A jó hangulat megvolt egész éjjel, de kellet az energia másnapra is.

Reggel már finom szendvicsekkel és ízletes teával vártak minket, majd felkerekedtünk, s az Óvár felé vettük az irányt. Itt több lehetőség is adódott az akadémisták számára. Voltak néhányan, akik a pipaversenyt választották, akadtak, kik mélyen a föld alá mentek, és a Glanzenberg-tárót látogatták meg, illetve néhányan újraálmodták Selmecet, s kreatív feladatokkal színesített városi túrán vehettek részt. Itt aztán lehetett gyurmázni, rajzolni és minden másban kipróbálni a képzelőerő nagyságát. A társaság, mellyel igyekeztünk kiélni fantáziadús egyéniségünket, viszont csak az elején volt lelkes, így a Leányvár után a Klopacska látogatása volt a következő program. Ez utóbbi aztán majdnem ebédig elhúzódott. A délutáni órákban sor került a „Selmec, ahogy én látom…” fotópályázat kiállítására. A jobbnál-jobb képek megtekintését követően pedig a Szent Katalin templomban „helyezkedtünk áhítatba”. Ide korhű jelmezben vonult be Mária Terézia, és ugyanilyen protokolláris módon olvasták fel a Deklarációt is, amelynek megszületése tíz évvel ezelőttre datálható.

A dokumentum 2001. november 30-án született, és ekkor alábbi iskolák írták alá: Kassán a Fakulta baníctva, ekológie, riadenia a geotechnológií Technickej univerzity v Košiciach, a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Kara, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara Sopron, a Hornicko-geologická fakulta Vysoké školy báňské - Technické univerzity Ostrava, a Lesnícka fakulta Technickej univerzity vo Zvolene és a Montanuniversität Leoben, valamint Selmecbánya főpolgármestere is hitelesítette. Az okmány, amelyet német, magyar, és szlovák nyelven is megfogalmaztak, kimondja, hogy az aláíró iskolák a selmeci Akadémia jogutód intézményeiként tovább viszik azt a szellemi örökséget, amely az Akadémiát jellemezte. Eme okirathoz további öt utód intézmény csatlakozott 2009-ben (Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar, a Hutnícka fakulta Technickej univerzity v Košiciach, a Fakulta metalurgie a materiálového inženýrstvi Vysoké školy báňské - Technické univerzity Ostrava, a Dunaújvárosi Főiskola és a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar Székesfehérvár).

A Deklaráció megerősítés után kezdődhetett a szalamander, amely az Akadémia épületeihez vezetett. A nyirkos, hideg ősz érzésével mit sem törődtek a burschok, hiszen a nóták és fáklyák lobogó lángja mindenki szívében többet jelentettek ebben a pillanatban, s ilyen áhítatban vonult a diákhad a csúszós macskaköves úton. A Bányászati Palotába zsúfolódott minden kedves vendég,  a beszédek és köszöntők előtt felcsendült a Gaudeamus Igitur kezdő strófája. A folytatásban mindenki egy emberként énekelt, kartól, nemtől, kortól, nemzetiségtől függetlenül. Nagyot dobbant a szívem. Ha valamikor – a hétvége alatt – akkor most igazán éreztem, hogy mind összetartozunk…

A magyar és szlovák nyelvű köszöntőket és szép szavakat a még nemesebb tettek követték, ugyanis egy csodás emléktáblát avattak fel, melynek elkészítését Gőbölös Péter kezdeményezte, s az ötlet - többek között - támogatóra talált Jan Totkovic úrban is, aki a Bányászati Palotában működő Mikoviny Sámuel középiskola igazgatója. A tábla méltó emléket állít az Alma Materért egykor sokat tevő történelmi személyiségeknek. Az itteni megemlékezés utána a soproni diákok tiszteletüket tették az Erdészeti Palotában is, majd kicsivel később sor került egy ún. protokolláris szakestélyre is.

Ez végig szlovák nyelven zajlott, a tolmácsolás nem volt a legkifogástalanabb, azonban néhány diagonale után már könnyen értettünk minden szót, amit a szigorú Elnök diktált. Volt itt keresztelés és sörpárbaj is. Szerencsére a miskolci ifjak bebizonyították rátermettségüket, s így egy kiváló szakestély részesei lehettünk. A busznyi ember ezután indult vissza a szállásra, ahol a többiek már hangolódtak az ottani szakestélyre. A tisztségviselők és a csodásan csengő házirend után következtek a felszólalások és a nóták. Egy-két hozzászólás azonban kissé túlságosan komolynak tűnt számomra, így viszonylag hamar álomra hajtottam a fejem…

Másnap pedig csodás napsütésre ébredtünk valamennyien, és könnyes búcsút vettünk egymástól illetve a bányavidéktől. Még reggeli torna gyanánt a Kálváriára felmásztunk, és mélyet szippantottunk a friss hegyi levegőből, aztán útnak indultunk, hogy élmény dús beszámolót tartsunk az otthon maradt kollégáknak a VI. Akadémisták Selmecen részleteiből…

Képgaléria . . .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.