Június első hétvégéjét Miskolcon, az Egyetemvárosban töltöttem. Ugyan nem első ízben látogattam a Dudujka-völgybe, de számomra mégis új színben pompázott az egyetemi park és környéke.

Szakestély és főzés...

Pénteken, a délutáni órákban érkeztünk a Rockwellhez ahol egy csapat Bölcsész már nagy izgalommal várta a dunaújvárosi delegációt. Némi eszmecsere és ismerkedést követően útnak indultunk a szakestély helyszíne felé, ahol szintén szíves fogadtatásban volt részünk. Kellemes vacsora, beszélgetés, és már kezdetét is vette a szakestély. Hamar lendültek kezek a magasba, és jó páran megragadták az alkalmat, hogy az elmúlt évek tapasztalatait a nagyérdemű elé tárják. Voltak magvasabb, elgondolkodtatóbb felszólalások, és akadtak rímesebb könnyedebb szövegek egyaránt. Az estély második felében még több szerepet kaptak a vicces poharak és a Contrapunktok. Továbbá két szakdolgozó feleletét hallhattuk, akik igencsak rákészültek feleletükre, hiszen elégségesre bírálták az őket faggató sárga szalagosok.

Végül ízletes Krampampuli került a terítékre és a szabadfolyásra már csupán a jóízű beszélgetések és nóták maradtak. Illetve a Liget meglátogatása…

Másnap délelőtt már nagy sürgés forgás folyt a szökőkút környékén. Hiszen a második BÖF került itt megrendezésre, 11 baráti társaság közreműködésével. Szerencsére az összerázó főzés alkalmával tovább mélyíthettük kapcsolatunkat a vendéglátókkal. Mélyre ható konzultációt folytattunk az I.T.A.L. fogalmáról, és szerencsére bátran kijelenthetem, hogy a nézeteink sokban egyeztek. A kis társaságunkat a Bursch Brigád vette szárnyai alá (ez úton is köszönet nekik!) de úgy tűnt, hogy jól igazoltak, mivel a vetélkedők összpontszáma is őket, azaz minket igazolt. Volt pecázás, Cantus verseny, történet mesélő vetélkedő, és favágás is. Közben a szakácsok sem tétováztak és finomabbnál finomabb étkek készültek a bográcsokban. A tárkonyos raguleves, és a chilis bab ugyan úgy a menü részét képezte, mint a sült hús vagy akár a paprikás krumpli. Az egész napos hőség és a sok szettes játszmák viszont kimerülté tették szervezetem, így hamar az édes pihenést választottam.

Másnap délelőtt felkerekedtünk, és kissé fájó szívvel, de mégis sok csodás élménnyel a hátunk mögött intettünk búcsút a kollégiumnak, és az acél városnak. Ez úton is köszönjük a remek vendéglátást. Reméljük jövőre is találkozunk!

G a l é r i a

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.