A PKSZK első (MTV) székház látogatása sajnos ezúttal meghiúsult, azonban még ebben az évben pótolni tudta a hiányosságot. A remek szervezésnek köszönhetően, nem csupán a Duna televízió székházát sikerült meglátogatni, hanem az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtárba is betekintést nyerhettünk.

Csípős hideg szélben, és szállingózó hóesésben indultunk útra az utolsó tanítási héten. A korai indulás sokakat eltántorított az utazástól, de aki lemaradt, az kimaradt. Szerencsére a közlekedési viszonyok jobbak voltak a vártnál, így zökkenőmentesen érkeztünk a Mészáros utca 48. szám alá. Meleg, és díszes előtér fogadott bennünket a Duna Tv székházában, ahol a múlt századot idéző kamerák látványa tette autentikusabbá fogadtatásunkat. 
A kalauzolásunkról egy szépséges kommunikációs munkatárs gondoskodott, de a családias hangulatban szinte mindenki „rendelkezésünkre” állt. Mondott egy két érdekes adatot, vagy hasznos háttér információval szolgált. Első helyszínünk a nagy stúdió volt, ahol éppen az aktuális délelőtti műsor fényeit, és díszleteit igazgatták. Vele szemben más díszlet, más környezet fogadja a vendégeket, egy másik műsorhoz természetesen. Itt megtudhattuk, hogy közel 60 ember (összehangolt) munkája szükséges ahhoz, hogy, mi, tévénézők élvezhessük az adást.

Következett egy kisebb stúdió, ahonnan az időjárás jelentést mutatják nekünk. Itt a sokak által már ismert bluebox technika segítségével jelenítik meg a színes grafikonokat, és térképeket. Majd a stúdiók sorát a híradó közvetítő állomása zárta. Egészen parányi helyiség, ahhoz képest, amit az ember a képernyőről tapasztal. Végezetül a vágó szobába nézelődhettünk egy picit, és a sminkszobába is bekukkanthattunk egy kis időre. 

 Az itteni élményekkel telítve folytattuk utunkat, egészen Pestig, ahol a planetáriummal átellenben léphettünk egy romos, szecessziós épületbe. Az óriási folyosók, és hatalmas ajtóknak hála az ember egészen úgy érezte, mintha időutazáson venne részt. Mindjárt az elején megtudhattunk egy-két izgalmas dolgot a múlt századelőn, csak „Tündérpalota” ként emlegetett épületről. Ami kezdetben tisztviselői iskolaként funkcionált. Később biztosított helyett a Természettudományi Múzeumnak, majd az Országos Pedagógiai Múzeum is befogadásra talált itt. Ami a gyűjteményt, illetve a látogatottságot növelte az a Nemzeti Múzeumnak is köszönhetően. A rövid ismertetés után, ahol többeknek meg kellet küzdenie a gravitációval (nehogy fejük leessen a helyéről) következett a nézelődés. Antik értékű könyvek, írás gyakorló füzetek, latin nyelvű tankönyvek, iskolapadok, és kémialabor felszerelések köszöntek vissza a folyosó két oldaláról. Egy hatalmas teremben, pedig minden, ami az oktatással kapcsolatos segédeszköz, szemléltető eszköz volt anno az itt ékeskedett. Régi időket idéző diavetítők, matematikai szemléltető makettek, és Jedlik Ányos dinamója, nem utolsó sorban. A sokszínű bemutató terem láttán vágyakozó érzés kerített hatalmába. Szerettem volna ilyen ábrák, és minták mellet még a szűkös iskolapadba ülni, hogy tudásom ezeknek segítségével tegyem magamévá. De nem volt idő az ábrándra, mert az időnk fogytán volt, és még be is kellet iratkozni (kár lett volna kihagyni!) illetve néhány apróbb tankönyv fortélyt elsajátítatni.

Ezek után nem maradt más, vettük kabátunkat, és búcsút intettünk a hatalmas építménynek, hogy aztán tovább indulhassunk Dunaújváros felé. Összességében egy mozgalmas, és tartalmas szerda délelőttöt tudhattunk magunkénak; remélem minél hamarabb lesz lehetőség hasonló jellegű kirándulásban részem. Köszönjük PKSZK!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.