Mikor először találkoztam a Műszaki Tanár kifejezéssel (gólyaként) akkor nem igazán tudtam hova tenni a dolgot, mivel én Médiatechnológus Asszisztensnek jelentkeztem a főiskolára. Aztán a bALEKokításokkal párhuzamosan kezdett a történelmi háttér is világosabbá válni. De az igazi mivoltuk, és ténykedésük csak nem olyan régen állt össze teljesen az én kis szürkeállományomban.

Mindezek mellet igazán örülök, és hálás vagyok a szaknak, hogy imígy kereszteltek (az évfolyamunkat utoljára) minket. Ugyanakkor kellően belénk nevelték a tiszteletet, amiért befogadták a „Komosokat” anno. Most azonban méltó helye, és legfőbb ideje volt a paradigmaváltásnak. Hiszen ez év szeptemberétől elindult az andragógia, és az Fsz szakok tovább bővültek. Persze vannak, még akik ilyen-olyan (mérnök) tanárként kezdik el tanulmányaikat, de nagyon alacsony létszámmal.

A tanévnek érdekessége még, hogy nem lehet beszélni Valéta Bizottságról sem, mivel a már említett felsőfokú szakképzésnek „hála” a Műszaki Tanár Hagyományőrző Bizottság Firmái nem Valétálnak. Ennek ellenére bALEKot már kereszteltek, és egyben szakot is alapítottak. Ezt viszont nem sok végzős mondhatja el magáról.

2010 decemberében, Borbála napján került megrendezésre a Bölcs Tanár bALEKkeresztelő Szakestély. Talán így volt megírva a csillagokban, hogy a bányászok védőszentje méltóképp tudja köszönteni, és segíteni a tradíciók továbböröklését ezen a hideg decemberi éjszakán.

A kezdeti nehézségek még nem mutattak biztató jeleket, de a hivatalos rész kezdetével, nyugodtabbá, és az Elnöknek (Koncz Nikolett a.: Mária Főhadnagy) hála már fegyelmezetté is vált az este további része. A házirend és a kupa hitelesítése után néhány ünnepélyes szó, és egy-két komoly pohár kíséretében hivatalosan is megalapult a Bölcsész szak. Vivát! Természetesen a Contrák is jól dolgoztak, és ugyan ez elmondható a Fuhrwerkekről így jókedvben, és kacagásban sem volt hiány.

Majd hamarosan elérkezett esemény fénypontja, bár a sötétségtől csupán némi pislákolásról lehet csupán beszélni... Szóval 46 új hagyományőrzővel gazdagodott, és alapult meg Szent András havának negyedik napján a Bölcsész szak.

Az utolsó silentium eks-et követően mindenki kitörő örömmel és nagy mosollyal fogadta a kormos képű bALEKságot, és útra valónak kézjegyét az elázott ingükre ragasztotta.

Az fináléban hangos Vocem Preco felkiáltástól zengett a terem, de szót csak néhányan kaptak, hiszen elkészült Bacchus egyik legmámorítóbb itala a Krampampuli. Az este megkoronázását nem csak eme finom nedű „bevonulása” zárta, hanem a már okítások alkalmával többször felcsendülő Bölcsész Himnusz felcsendülése (köszönet és tisztelet ez úton is Kristóf Kitti a.: Görkoris Barbie-nak). Így, véleményem szerint, minden tekintetben változatos és tartalmas volt az együtt töltött idő.

Végezetül szeretném elismerésemet, és köszönetemet ily módon is kinyilvánítani a HÖBIZ-nek! S említést tenni arról, hogy a kollegialitás és az egymás tisztelete mennyire fontos; tudja mindenki, hogy „elcsépelt”, „sablon” szöveg, de mind ezt éreztetni nem mindenkinek egyformán könnyű.

Sokakban az elmúlt hónapok, és az új dolgok elfogadása feszültségeket szült, mintha nem ugyanabba a nagycsaládba szeretnének tartozni eme ifjú tanoncok. Mintha nem ugyan azt (sőt!) a fegyelmet és lexikálist tudást sajátították volna el. Szkeptikus lehet az ember, de nincs értelme hadakozni. Inkább örüljünk, és szorítsuk keblünkre őket, hiszen szívvel, lélekkel küzdöttek ezért a nemes pillanatért, és hogy Selmec szelleme tovább élhessen velük, bennük.

Vivát Bölcsész!

Jó Szerencsét!

Bölcsész himnusz Dunaújváros

Tiszta szívünk s erős hitünk miénk lesz a bölcselet

Tudjuk azt, hogy így szolgájuk hazánkat s a nemzetet

Így törünk az ég felé a tudománynak szárnyaink

S számíthatunk egymásra a bajban mindig társaim.

 

Triviumnak ős útjai terelik majd életünk,

Gondolkodók bölcseletét zengi most az énekünk,

Quadrivium mezsgyéi majd visszhangozzák lépteink,

S elhivatott munka mentén telnek el az éveink.

 

Összetartás, testvériség szeretet és tisztelet,

Selmecbánya örökségét őrizzük, amíg lehet,

Emelt fővel, tisztelettel áldozunk majd az észnek

Tudománynak harcosai, Jó Szerencsét Bölcsészek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.