Újfent munka végett látogathattam meg „ingyen” a színes és vibráló észak-angliai nagyvárost, amely nem csak szén- és vasércben bővelkedik, de a kultúrának sincs híján.
Mégis a szén és a vas miatt vált jelentőssé az évszázadok, és főleg az ipari forradalom során.

A könnyű- és nehézipar mellé idővel felzárkózott az építészet is, amelynek ékes példái a viktoriánus korból maradtak ránk (Corn Exchange, Városháza), illetve a huszadik században a színház és az opera is kulturális paletta részévé váltak. Megfordult a város színpadán többek között Charlie Chaplin és Harry Houdini is. A több száz nyitott tér és közparkkal büszkélkedő településen három egyetem is található és több tucatnyi múzeum.

Nekem csupán egy napom volt a nézelődésre, de a jelentősebb épületeket és tereket így is sikerült szemügyre venni

Részletes leírásba nem bocsátkozom ezúttal, de szeretném kiemelni a pazar látványt nyújtó, árkádos Viktória negyedet, ahol ízléses márkák üzletei sorakoznak egymás mellett.
Illetve nagy hatással volt rám a Kirkgate piac is, amely az egyik legnagyobb fedett piac Európában. A délelőtti nyüzsgésbe csöppenve a friss pékáru illata és pörkölt kávé aromája vezetett az apró üzletek sűrűjében. A daliás épületet szépen megmunkált vasoszlopok díszítik, amely már önmagában megérte a látogatást.

A város - úgy fest - eléggé támogatja az utcai képzőművészeteket, így sok helyen találhatók falfestések, graffitik, amelyek sokszor művészi szinten színesítik az adott teret.

További elbeszélés helyett jöhetnek a képek.

Képgaléria . . .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.