Jó szerencsét!
Glück Auf!
Zdar Boh!

2012. október első két hétvégéjén felpezsdült az élet az ősi városban. Aufos, grubenes, waldenes büszke diákok koptatták újra Selmecbánya utcáit.
Víg kedéllyel, nótázva haladtak a macskaköves úton, fel s alá…

Idén is megrendezésre került az Akadémisták Selmecen névre hallgató rendezvény, immár 7. alkalommal. Két részletben élvezhették a résztvevők a selmeci levegő frissességét. Az első szakasz október 5-től 7-ig tartott, mikor sokkal inkább diákorientált programoké volt a főszerem, majd egy héttel később a protokollnak nagyobb teret engedve folytatódott a megemlékezés.

Október 22-én 250 éve, hogy Mária Terézia a szentesítette a Johann Thaddäus Peithner által benyújtott okiratot, melynek köszönhetően a Bergschola akadémiai rangra emelkedett (Academia Montanistica) melynek köszönhetően magasabb színvonalon folytatódhatott a műszaki szakemberképzés.

A dunaújvárosi delegáció két autóval érkezett a selmeci hegyek közé, és a szállás elfoglalása után a Szentháromság téren csatlakozott az ott gyülekező tömeghez. Megtudtuk a nap hátralévő részére, és az egész hétvégére vonatkozó (játék) szabályokat és hasznos egyéb hasznos tudnivalókkal láttak el Firmáink. Az este kalandtúrával folytatódott, melynek keretén belül egy szerelmi történet bontakozott ki, így barangoltuk be a várost –néha hosszú kitérőkkel. Az utolsó állomáson (Glanzenberg-táró vége) mindenkit egy ajándék sörkupon várt, ami aztán a helyi kocsmában elég hamar beváltásra került. Itt tobzódtak az ifjú akadémisták, és kötetlen beszélgetés, ismerkedés, nótázás vette kezdetét, amely záróráig tartott, sőt. Utána, eggyel följebb folytattuk még néhányan az italozást, és ennek köszönhetően sikerült helyi tanárokkal is összeismerkedni, és elmélyülni a szlovák nyelv szépségeiben… Innen, aztán vissza a szállásra, és némi kiscsoportos foglalkozást követően pihenés, alvás.

Reggel aztán indulás Kisiblyére (a lőtérre), ahol ragyogó idő fogadott minket. Gyors csapatbeosztás következett (a selmeci kártya színei alapján) és kreatív csapatzászló rajzolása. Majd előkészület a főzőversenyhez és a csapatvetélkedőkhöz. Volt itt tobozkeresés, szerepjáték, ivós verseny, és minden egyéb, ami megmozgatta a fiatalokat. Később zsűrizésre került az ebéd, és a pontszámok összesítése alapján kihirdették a legeredményesebb csapatot (piros), kiknek jutalma két láda sör volt. A nap folyamán még volt vásár, ahol a testvérvárosok megoszthatták egymás közt apróságaikat, illetve sor került a szokásos pipaversenyre is. A késő délutáni órákban búcsúztunk a helyszíntől, és egy kis kitérővel (Csókliget) indultunk vissza a városba. Este hat órakor gyülekező a Szentháromságtéren, és indult a szalamander az akadémiáig. Himnuszok éneklése, és a Vaskohászati anyagvizsgálóban a hétvége megkoronázása, a szakestély. Véleményem szerint minden tekintetben nagyon tartalmas, és színvonalas ünnepély volt ez. Méltóan megemlékeztünk az aradi vértanúkról, és konstruktív illetve vicces hozzászólások is színesítették az estét. A hivatalos részt időben be kellett fejezni, és elhagyni az épületet, ezért a szabadfolyás az Alma Mater szálláson folytatódott. Ekkor további közvetlen beszélgetésre, nótázásra, miegymásra is sor került még, aztán szépen lassan mindenki nyugovóra tért. Vasárnap már az égiek is megkönnyezték, hogy el kell hagynunk a bányavárost, de ez nem szegte még kedvünket, hogy hazaindulás előtt egy főhajtást megtegyünk őseink előtt. A tiszteletadás mellett szorgos hallgatók gondozgatták a síremlékeket, és hasznos információkkal is gazdagabbak lettünk, bölcs Firmáink által. Így vettünk búcsút hőn szeretett városunktól.

 Azonban nem kellett sokat várni, hogy újra magához szólítson, és bizony, ha Selmec hív, mi ott vagyunk! Október 12-én délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepség a Szent Katalin templomban. A bányász kórus és az ünnepélyes bevonulás után polgármesteri köszöntővel és megemlékezéssel folytatódott az esemény. Immár 11 éve, hogy megszületett a Deklaráció, amelyben a selmecbányai hagyományok szellemi örökösének vallják magukat az aláírók (ausztriai, szlovák, cseh és magyar részről) – többségében felsőoktatási intézmények.

Ezt követően a Bányász kocsmában kaptunk egy tál finom meleg étket, és mellé egy korsó sört. Ekkor tudtuk a szállásunkat elfoglalni, majd miután összeszedtük magunkat, felsorakoztunk a Bányász Palotába, ahol különböző geográfiához kötődő műszerek kiállításának zajlott a megnyitója. Délután 5 órakor folytatódott a hivatalos program a Városházával átellenben található emlékfalnál. Itt felolvasásra került Peithner ajánlása Mária Teréziának, illetve az uralkodó válasza, és határozata. Eztán ünnepi koszorúzás, és fáklyás felvonulás az Akadémiáig. Itt aztán emlékszalagok elhelyezése, mind a Bányászati, mind az Erdészeti palotában.

A hivatalos rész ezzel zárult, de invitálást kaptunk, hogy betekintést nyerhessünk a helyi szakestélybe, ami igazán érdekesnek mondható. A helyi normáknak megfelelően, lezajlott minden, ami csak teátrális és izgalmas lehet egy szakestélyen. Viszont a magyar utódintézmények diákjainak ez nem volt elég. Visszatérve a szállásra kis szervezkedés, és pakolás után egy czé-czó alakult ki, mely igen kötetlenre és jó hangulatúra sikerült. Úgy vélem kellő tapasztalattal, és élménnyel zártuk ezt a hétvégét is. S hálásak lehetünk, hogy visszatérhetünk legközelebb is.

Ez úton is szeretnénk hálánkat kifejezni a szervezőknek és a város vezetésének, és jó szerencsét kívánni!

További képek . . .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.