Születésnapi hupákolásra lettem hivatalos a hét második felében, s gondoltam szívesen köszöntöm rég nem látott évfolyamtársat, így kerültem szombat este Pestre. Házibulika, szolidan nyolcig, mert aztán asztallal vártak a Wesselényi sarkán, a tisztelendő atya új kultúrotthonában.

Dicsértessék! – lépünk be az ajtón, aztán gyorsan az ülőalkalmatosságok elfoglalása, megérkeztünk nyolc után picivel Humbákföldre. Ekkor gyorsan ment a szeszkérés, amely a későbbiek során is viszonylag gördülékenyen haladt - hála a folyamatos frissességnek, amit a személyzet tanúsított. Laza rozé házmester, és trécselés, nosztalgiázás, tereferélés, adomázás, ilyesmi.

A modern stílusú borozóban minden falra jut egy-egy bölcselet,
amelyek frappánsan mutatják be az élet, és az alkohol viszonyát. Az ajtó és a pult között jószerivel, bárszékes megoldáson ülve, vagy talpon állva lehet iszogatni Bacchus áldásból. Hátrébb változik némileg a berendezés, de bevallom töredelmesen, nem ballagtam végig az egészet. A pincében klassz, hogy van csocsó, és eredeti a Kalinkás dobozokból létesítetett álfal is. A hugyda kicsit hideg, kicsit sötét, kicsit kevés a szappan, de legalább egy töredelmes konszúéla mindig ügyelt a fenntartható tisztaságra. A lányok örvendhettek igazán a későbbi órákban, mert oda nem volt sor…

Mindennel együtt elmondható, hogy kellemes hangulatú Tibi atya új művész presszója, és remekül lehet borozgatni a cimborákkal, ha éppen erre vágyunk. Ugyanakkor az ablakokhoz igazán elférne még néhány fogas, és lehetne melegebb, de lehet, hogy csak az asztalfoglalás, nem volt a legjobb, és ezért kerültünk egy „hűvös sarokba”. Reméljük lesz még szerencsénk további kalandokat megélni ezen a szent helyen.

 Ugyan ezen estéről, egy másik szemszögből.

Értékelés: A Humbák Művek kb. ugyanazt az érzést hozta, mint bármelyik másik kocsma a 4-6-os vonalán. A korosztály talán egy kategóriával fiatalabb az átlag nagykörúti vedeldékhez képest.

A remek marketing gépezetnek köszönhetően irtózatos tömegnyomor volt odabent, és ahogy az lenni szokott, itt is csak ordítva lehetett beszélni. A székek rohadt magasak. A saját szememmel láttam, ahogy egy félkegyelmű (Aki, már 10 körül úgy szét volt csapva, mint mindenki más csak hajnal 3-kor.) belezuhan a saját leejtett sörösüvegének a darabjaiba, seggel előre. Mondjuk a személyzet türelmesnek bizonyult. Tudnék említeni olyan helyet Pesten, ahol egy ilyen akció után joggal számíthatsz rá, hogy a kidobó arcok felmossák veled a padlót. Ezzel a sráccal kifejezetten kesztyűs kézzel bántak. Talán túlságosan is. Kint az utcán hőbörgött még jó darabig, meg inzultálni próbálta a népeket, szóval személy szerint nem bántam volna, ha alaposan szájon törlik.
Mint minden felkapott pesti lokálban, a mosdó itt is abszolúte alul méretezett, és a két piszoárból az egyik le volt zacskózva. Gondolom a helyi kocsmatulajdonosok között, fennáll valamilyen hallgatólagos megegyezés, hogy mindegy, hány piszoárállás van, az egyikre feltétlenül zacskót kell húzniuk. Természetesen 11 körül már a plafonig állt a sor.
A pultnál dettó ugyanez a kép fogad ilyen időtájban, de ennek ellenére meglepően gyorsan szolgáltak ki, és a tömeg ellenére sem voltak türelmetlenek a dolgozók.
A fröccs elfogadható áron van, legalábbis a budapesti átlaghoz képest. A minőségtől nem dobtam magam hanyatt, de a fröccs nem is erről szól, én meg nem vagyok borszakértő.
Összesítve: Komolyabb érzelemvihart nem indított el bennem a Humbák Művek. Ha megyek még, az azért lesz, mert akikkel innék, azok oda akarnak menni. Egynek, korrekt.

PP

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.