Egy szimpla siófoki nyaralásnak indult ez a júliusi hétvége, aztán egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy Zamárdi felé robogok a vonaton... Következzen néhány benyomás az idei 'soundról.

• Az előző bejegyzések fényében talán meglepő is lenne, ha nem azzal kezdeném, hogy a kínai barátaimmal karöltve indultunk neki a péntek délutánnak. Mivel megtudták, hogy a világ egyik leghíresebb lemezlovasa, Hardwell lesz a szomszédban, így menni kellett! Azt mondták, hogy az sem baj, ha nincs rá pénzünk… így aztán mentünk is, mivel azért fesztiválozni szeretünk.

Igyekeztem a lehető legoptimistábban fogadni az eseményt, s előre le kell szögezzem, hogy természetesen nagyon jól éreztem magam, ugyanakkor vannak/voltak olyan dolgok ami mellett nem mehetek el szó nélkül.
S talán ezért néhány helyen kritikusabban festem le az állapotokat, mint amilyen „valójában” volt (mindenkinek más persze).

Szóval az első bökkenő számomra azt volt, hogy az egész pénteki line up-ból összesen 3 név csengett ismerősen. Hogy ez, így 2015-ben mennyire cikis nem tudom, mindenesetre nyitott vagyok az újra, így gondoltam ebből probléma nem lesz. A nagyszínpad felhozatala egy az egyben új volt számomra.

Megérkeztünk vonattal az állomásra, ahol már (17.32) rengeteg ember lepte el a peront. Pozitívum, hogy itt végig szemetes zsákok voltak elhelyezve, így aki érzett magában kellő kultúrát, az kidobhatta a szemetét. Persze így is akadt, akinek ez messze volt, vagy megerőltetőnek érezte, tehát akadt szemét út közben is. Illetve arra már nem futotta, hogy a közkukák kiürítésre kerüljenek (mondjuk úgy 4 óránként?).
Szépen hömpölygünk tovább a tömeggel a part irányába, s meglepődve konstatálom az első sort (pedig ez még nem is a fesztivál!), ami egy trafik előtt tolongott – így már érthetőbb a szitu; de Strongbow repi cider is akadt. Aztán, ahogy haladunk a fesztivál bejárata felé egyre másra megszaporodtak a kajáldák ivó egységek, a márkás boroktól kezdve a pálinkáig a koktélokon át minden akadt a pult mögött. S megmondom őszintén, hogy balatoni és főleg fesztiválos árakhoz képest is korrektnek találtam az árszabást. Úton útfélen a rend őrei, s a biztonsági emberek is normálisan álltak az emberhez. Ami furcsa volt, hogy közel a bejárathoz egy percen belül hárman szerettek volna nekem eladni bérletet, vagy vásárolni, ez utóbbin eléggé meglepődtem. Meg azon is, hogy ez nem szúrt szemet senkinek?

Tovalendülve, máris a bejáratnál találtam magam, ahol a jegyvásárlás (Thanks 谢谢 Y&Y!) és a beléptetés gyorsan megtörtént, és egyszer már azt vettem észre, hogy újra Balaton Soundon vagyok.
Egészen pontosan hét év telt el azóta, hogy legutóbb részt vettem ezen a fesztiválon, és be kellett – szomorúan – látnom, hogy ez rengeteg idő!
A fesztivál történelmében a harmadik év volt, mikorra majd megduplázódott az esemény ára, meg gondolom egyre durvábban növekedett a létszám is. Nos, ez volt az egyik, ami leginkább letaglózott, hogy hatalmas a tömeg mindenhol! Aztán persze sikerült megbarátkozni a régi-új helyszínnel, és persze az emberekkel is, kezdődhetett végre a móka, egy kis uzsonnával. Gyrost ettünk, ami nagyjából olyan áron volt, mintha az ember a körúton vette volna, tehát ez semmi extra, és bőven laktató. Aztán innen nem messze a Bladerunnaz hatalmas „hifijéből” szóltak régebbi dnb ütemek, talán épp Markov válogatott.
A nosztalgikus ütemek igazán tetszettek is, de győzött a „vendégek” akarata, így hatalmas négyzetekkel ölelt, óriásvirágokkal tarkított nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol még éppen R3hab csapatta pont azt a fajta zenét, mint amilyen később is a legtöbb helyen fellelhető volt. Mint később megtudtam [vagy nem] ez az un. ~ EDM (electronic dance music), ha jól sikerült a bekategorizálnom. A modern diszkó(s) zene, mondhatnánk. Ja, és nem összekeverendő az IDM-mel, mert az kicsit elvontabb, és más jellegű. Szóval a „koncert” végén megpróbáltam az első sorok felé venni az irányt, de sajnos nem jutottam el odáig, hiszen voltak olyan fanatikusok, akik már a következő, meg az azt követő produkciót várták (délután 5-től!!) a nulladik sorban – ez ám az elszántság!

A műsorfüzetnek hála (nem ám. - ami mondjuk nem annyira volt tekintettel az egyre növekvő külföldi létszámra), kiderült, hogy a következő attrakció nem más, mint Jason Derülő lesz, maga. Fogalmam sem volt róla – most sincs nagyon – hogy mi fán terem, és hogy mit tud (jó a wigowigowigo dallam ismerősen csengett rádióból). Megmondom őszintén, hogy a koncert közben és után sem lettem sokkal tapasztaltabb, mert egy számost sem ismertem, és még csak nem is nagyon tetszett. Szóval a magamfajta laikusok kedvéért mondom, hogy egy néger pop/hip-hop sztár a tengeren túlról. Rengeteg embernek kedvence volt – szemmel láthatóan – szóval örülünk, hogy itt volt és, hogy emelte a BS fényét!

Jómagam, ezt az időt, míg Jason szórakoztatta a népet bóklászással, fényképezéssel töltöttem, illetve beszélgettem néhány fesztiválozóval. A legszimpatikusabb mind helyszínileg, mind zeneileg akkortájt a Music FM stégje volt. Mivel, vagy a már emlegetett stílus ment mindenhol, vagy pedig a nagyon lightos, lötyögős progresszívos zene. De komolyan, szinte nagyon átmenetet nem is tapasztaltam. A jó élmények közé még a naplementét lehet sorolni: sörözés a parton, és a víz bámulása; megmerem kockáztatni, hogy ez a néhány pillanatnyi élmény, belemerülés, tűnődés volt az, ami a legjobb érzést váltotta ki belőlem a fesztivál kapcsán.
S itt persze mondhatnám, hogy voltak zavaró tényezők, de fölösleges is ragozni, mivel az átütő pisaszag elég erősen terjengett sajnos nem csak a parton. Időnként a fesztivál közepén is megcsapott, s nem értettem, hogy ennyi év után miért nem lehet mobil piszoárokat tenni a toi-toi sorok végeire? Nyilván így is akadna bőven, aki a bokrokat részesíti előnyben, de mégis…Na, szót se tovább a wc-ről, mert ha lány lennék, akkor inkább panaszkodhatnék, de szerencsére hamar asszimilálódtam, s nem zavart, hogy nem kell toi-toit használnom.
Lassan besötétedett, és már mindenki alig várta Hardwell érkezését (21.30). Ennek rendje és módja szerint, már időben ott kellett lenni, hogy minél előnyösebb helyről lássuk, halljuk a produkciót. Ez nagyjából 30 méterre valósult meg a színpadtól, majdnem a hangosítás előtt. S ekkor jött a dilemma. A meglévő sörből még két korty van vissza, menetrend szerint 10 perc múlva kezdődik a buli, ekkor még megkíséreltem a védőital beszerzését, de a legközelebb lévő sörcsapnál 10 méteres sor volt. (Két sörcsap és ugyanennyi kiszolgáló személyzet, ahova pont eggyel kellett volna több ember, aki csak, és kifejezetten a csapolásra koncentrál, hogy gördülékenyebb legyen a kiszolgálás, de erre már sajnos nem volt kapacitás.) Tehát vissza a helyre, ahova már kicsit tolakodni kellett, és aztán perceken belül jött is a tombolásra kényszerítő basszusáradat. Sokat nem láttam, mivel mindenki felemelt kézzel tombolt. Meg kell, hogy jegyezzem, ez nem a csápolás, önfeledt kézlóbálás miatt volt így, hanem, mert több ezer videofelvétel készült arról, hogy miként veszi fel az előtted álló a #BalatonSoundonHardwell-t. Szerintem. De, aztán lehet, hogy nem. A lökdösődést, és a random égből hulló party-vödröket megunva – na meg a vesenyomás hatására – megszakítottam/uk ezt a csodás élményt, s inkább távolabbról szemléltük tovább az eseményeket. A buli végén még tűzijáték is volt! Szóval a kínai cimboráim teljes extázisban jöttek el a helyszínről, s mindenki élvezte a mutatványt. Ezzel „bezárt” a nagyszínpad és lehetett tovább lődörögni.

Így megtekintettük még, a már emlegetett BLZ színpadot, akkortájt Mindscape pörgette Mc Swit kiséretével, de túl sokáig nem volt maradás, mert a társaságból csupán jómagam élveztem a dobbasszus áradatot. Aztán egy kis bekukkantás a B My Lake teraszra, meg a Jäger Arénába - ahonnan hatalmas ember áradat hömpölygött felénk (vége volt a Halott Pénznek!), később belenéztünk Roni Size Reprazent  élő produkciójába, majd a Party Arénában lötyögtünk kicsit, ahol Don Diablo húzta a talpalávalót, de itt is a már megszokott zene volt, így győzött a fáradtság, s hazafele vettük az irányt (0.59)…

A végén még „ledolgoztam” az ötszáz forintot, amit környezetvédelmi adóként kell fizetned, pontosabban egyfajta kaució, amit akkor válthatsz ki, ha összeszeded a szemetet. Ezzel kapcsolatban is vannak fenntartásaim, mivel annyi szelektív szigettel, meg mondjuk repohárral nem találkoztam a rendezvény alatt, mint amekkora plusz bevételt jelent(het) ez a rendezők számára. Sebaj, környezettudatosak vagyunk!

Lényeg a lényeg, hogy jól éreztem magam, de egy napra fesztiválra menni, főleg, hogy nem ismersz senkit a NAGYszinpadról, annyira nem éri meg. Ettől függetlenül hálás vagyok a lehetőségért! Jövőre újra Balaton Sound!

#Pikcsőrzz#

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.