Kelenföld, július 3. reggel 8:31, Pistike telefonál: Már elindultunk, de kezdjél el inni, mert mire oda érünk, már jól leszünk...wáááá.

Nos, a rövid üzenetet követően és bő félóra elteltével meg is érkezett a vonat a 14. vágányra. A jól szituált boldogi srác enyhén ittas állapotban segítette csomagjaimat a vonatra, ahol egy kisebb bagázs már megfelelő hangulatban készülődött a hét megpróbáltatásaira.

0. Nap

Később, trópusi melegben érkezett a velencei vasútállomásra a vonat, ahonnan a fesztivál területe még néhány kilométerre volt. Szerencsére óránként jártak az EFOTT buszok, és a taxisok is készségesek voltak. Így nagy örömünkre szolgált, mikor végre lerakhattuk a cuccokat, és megpihenhettünk az árnyékban. A helyiek, és a terep megismerését követően jöhetett a maradék védőital elfogyasztása és a becsekkolás.

Két órakor hiába nyitották meg a kapukat, a sor lassan vánszorgott előre, így a sorban állás eléggé hosszúra nyúlt. Néha a türelmetlen tömeg közé érkezett egy-egy flakon ásványvíz, de úgy hiszem vajmi kevés volt ez a napon várakozóknak. Nagy hőzöngés és kiabálás, na meg sok türelem ami a sorban állókat jellemezte, de végül bejutottunk. Kicsit több mint két óra sorban állást követően (fél öt magasságában). Azonban később hallottam olyat is, aki négy órás ácsorgást követően jutott csak túl a kordonon.
Az keddi (0.) nap túl izgalmas zenei kínálatot nem nyújtott számunkra, így majd’ egész nap a strandolást és az ismerkedést részesítettük előnyben. Első körben viszont meg kellett küzdeni a sátor helyért és azt minél hamarabb fel is kellett állítani. Aztán a hideg sör és a Velencei-tó hűsítő habjai már teljes egészében a felszabadult fesztiválérzést hozták magukkal. Ezt követően felderítettük a terepet; a Heineken Beach már ekkor is szimpatikusnak tűnt.
 Este ugyan a RadioFace brigád kitett magáért a Kalinka színpadnál, de túl nagy extázist nem okozott -számomra. Így aztán a kis Pepsi színpad maradt, ahol a neten keresztül lehetett zenét kérni. Ennek hatására volt, hogy 20 percen belül 3x szólt ugyan az a rádiósláger. Zseniális megoldás!
Így jobbnak láttam inkább nyugovóra térni, és kipihenni az utazás, meg a sorban állás fáradalmait.

1. Nap

Másnap, reggel fél nyolckor kelés (tovább nem lehetett a sátorban maradni), és vízpart. A Heineken Beachen volt a legelviselhetőbb a hangulat. Sör, vízpart, csúszda egy kis minimál, és elektrohouse különlegességek az Electric Shock Duo, illetve később a többi rezidens jóvoltából. Ez így ment egész héten, és a nappali hőséget csupán így lehetett elviselni. Táncolás a tóban és a part legszebb lányaival labdázás, homokvárépítés...

A délutáni koncertek azért mégis kicsalogattak minket a vízből, hiszen a Hősök meghódították a nagyszínpadot, méghozzá először zenekaros felállással. Őket a Brains követte, akiknek volt idejük bőven, így hallhattunk több dubstep orientált szerzeményt, és visszatértek a színpadra a Hősök is egy szám erejéig, így a kellően felspannolt tömeg önkívületi állapotban várta a Freestylerst. A koncertek közti szünetekben lehetett ismerkedni a Bombás és Axeos lányokkal, na meg az elsősegély készséges brigádjával...
SirReal, és a bandája folytatta a basszushullámokat és a sújtólég taktusokat, ami további tapsviharba és sikoltozásba torkollott.
A további program engem túlságosan nem hozott lázba, ezért a barangolást választottam, így bukkantam Dévényi Tibi bácsira, aki nem kímélte a tömeget és régebbinél régebbi, több tízezerszer hallott slágereket nyomatta a BME sátorban, és természetesen a közönség önkívületi állapotban rázta magát azokra a zenékre, amik már az átlag korosztály születése előtt is réginek számított.  Ez nem izgatott fel túlságosan, így újfent viszonylag korán az alfa szintet választottam, és pihenőre kapcsoltam.

2. Nap

Csütörtökön aztán a reggel jól megszokott 'Beach hangulat, sörrel, jó kedvvel, de már egyre inkább bejátszott a jeges tea is. Hiszen nem csak a fruktóz tartalom és mellékelt rengeteg jég, ami kedvünkre vált, hanem a sárga kupakok is (számunkra ekkor kezdődött a kupakvadászat). A napozással viszont már óvatosabban kellet bánni, hiszen könnyen lejöhet bárkinek a homloka, ha egy kicsit nem figyel...
Aztán a hőségnek meg lett a böjtje. Nyolc óra után megjött az égi áldás, eső, szél és jég formájában.
Több liter víz a sátorban, és körülötte, összedőlt pavilon, elfújt törölköző, általános káosz hangulat.
Ezt az időt igyekeztem pihenéssel, energiagyűjtéssel tölteni, amennyire átázott és vízben tocsogó sátorban lehetett. Szomorúan konstatáltam, hogy Kozsó nyomja a koncertet én pedig a kempingben punnyadok.
Aztán hajnali két órához közeledve, mikor elvonult a vihar, összeszedtem magam, és száraz ruhám, és a teás party arénába vezetett utam. Nem csupán a nagy sátorban, mindenhol meg lettek tartva a koncertek (kisebb csúszással). Itt már John Dahlbäck javában pörgette a zivatar károsultaknak a kemény, vagy épp populáris house darabokat. A zúzós elektrohouse és szeletelős techno ütemeket szinte feltűnés nélkül úsztatta egymásba, és gyorsan elrepült az idő. A hajnalköszöntő szett pedig Sterbinszkyre maradt, aki folytatta a feszes tempót, azonban a kiálások közt szerette a saját hangját is hangoztatni (minek?).

3. Nap

 Észrevétlenül köszöntött be a hétvége (péntek). A károk felmérése (Tiringer szidása), a romok eltakarítása, a sátor nedvtelenítse, és a pavilon megerősítést követően a napi rutin következett. Vagyis strandolás, chilledés a Heineken Beachen. Már a track listet kívülről ismertük, és üdítően hatott egy-egy új zene felcsendülése. Volt, aki hazakívánkozott, nem bírta a kiképzést, de aztán hamar túllendültünk a holdponton.
Estére a fő bázis a Jägeres pult volt, ahonnan el lehetett tűrni, és varázslatos módon előkerülni. Ehhez  rozéfröccs és CSAK egy jó társaság kellett. Délután a Rauch sátorban Mr. Woodnote mozgatta laza dnb-re és hip-hopra az oda látogatókat, amiből sajnos csak az utolsó néhány számot értük nyomon. Viszont mire Dub FX lépett színpadra addigra több ezres tömeggé duzzadt a kíváncsi látogatók száma. A hihetetlenül laza előadás mód, a remek vokál és a feszes dobbasszus egyvelege, ami az ausztrál csodát jellemezte, és ennek köszönhetően önkívületi állapotban (leginkább félmeztelenül) tombolt a közönség még felhőszakadás közepette is. A zseniális atmoszférát kedvese, Flower Fairy fokozta és egészítette ki. Kirázott a hideg mikor az Original Nuttah szólalt meg, és mikor az utolsó utáni dobbasszus hullám is felcsendült, a közönség nagy örömére. A hajnali órákra pedig a Csöndes diszkó nyújtott önfeledt szórakozást.

4. Nap

Zárónap. Egy kis fürdőzés - természetesen - aztán barangolás. Punnany Massif mozgatta a hőségben tombolókat - véleményem szerint kurta koncerttel. Később a Kozmix hozta meg a buli hangulatot, majd a Mistery Gang rockabilly bulijára volt a legnagyobb pörgés, és tombolás. Innen a Brooklyn Bounce hardcore muzsikája táncoltatta a népet. Sátor előtt tombolás, és sláger számok üvöltése az éterbe. A hátralévő időben megint a Silent Disco volt a toppon, és egy kis tört ütem: Palotai és Ludmilla izzította a közönséget az AXE sátornál, majd pedig Roni Size volt aki drumstep-jump up-wobble egyveleggel zárta a törtütemek sorát. A napkeltét követően pakolás, és hajnali hat után már útra készen álltunk, és fájó szívvel vettünk búcsút a festői Velencétől.
Ez úton (is) szeretném megköszönni a szervezőknek a remek hangulatot, a LESZ Rádiónak az interjúkat, és a változatos (fesztivál) zenéket. Köszönet és respect továbbá a Sport pontos dj(k)-nek akik remek 2step, hip-hop, break beat, stb. számokkal kitartóan nyomatták (és a sátornál töltött perceket élvezetessé tették). Köszönet és még mélyebb tisztelet a röplabdázóknak, akik képesek voltak naphosszat a hőségben játszani, ezzel remek esztétikus látványt nyújtva az ott elhaladóknak, vagy épp bambulóknak. Köszönet a csúszda mesternek; a rasta srácnak, aki megtanított frizbizni. Köszönet, és üdvözlet az ismeretlen ismerősöknek, akiknek a nevére már egy óra múlva sem emlékeztem, de mégis felejthetetlen - világmegváltó - beszélgetésekbe bonyolódtam. Köszönet a drumandbass.hu-nak, és a jó fej bizti őröknek.

További képek  és külön köszönet még: Pistike, Prosti, Szpenya, Breki és sokan mások?!

A videó (mármint a vágás!) pedig az írás elején említett boldogi művész érdeme.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.