A Temze északi partján, Westminster városrész szívében nyújtózkodik el fenségesen az angol parlament, amely az egyik legrégebbi múlttal rendelkezik Európában és már egy ideje az UNESCO világörökségi listáját is gazdagítja. Ugyanakkor az Egyesült Királyság országházát még a Westminster-palota névvel is szokták illetni. Az ilyen alapvető tényektől kezdve, a folyosói anekdotákon át, sok minden kiderült a Parlamentlátogatás London lelkes, és energikus kalauzának hála.

Változó rendszerességgel ugyan, de van lehetőség magyar nyelvű idegenvezetésre az angol parlamentben, s ahogy ezt megneszeltem igyekeztem is élni a lehetőséggel. A nem mindennapi látogatás alatt rengeteg érdekességet megtudtam, és egészen el is fáradtam közel másfél órás „művészettörténet óra” után. Lássuk, hogy is volt mind ez.

A szigorú ellenőrzéseket követően egy belső udvarba jutottunk, majd rövidesen a Westminster teremben találtuk magunkat, ahonnan az idegenvezetés kezdetét vette. A terem több mint 900 éves múltra tekint vissza, ennek köszönhetően a világ legrégebbi parlamentje címet is magáénak tudhatja a palota. Annak idején, Hitvalló (III.) Eduard jóvoltából kezdődött meg az építkezés, mikor elkészült ez a terem volt a legnagyobb Európában. Ezt a területet is megkímélte az 1834-es tűzvész, amely az épületegyüttes nagy részét felemésztette. (Az első királyi palota [Westminster] 1512-ben égett le; az angoloknak nincs szerencséjük a tűzzel.) A rekonstrukciós munkák 1870-ig tartottak, és a főépítész Charley Barry volt, aki 90 pályamű közül nyerte meg a pályázatot (a második terv is megvalósult, ezt ma a Természettudományi Múzeumra pillantva csodálhatjuk meg) míg a belsőépítészeti munkákat Angustus Pugin, a gótika istene (Isten építésze) néven is emlegetett úriember vezette; a tervezett pénzkeret 750 ezer Fontsterling, ám, mire befejeződtek a munkálatok a költségvetés meghaladta a kétmillió Fontot. Így épült újjá neogótikus stílusban a parlament, Viktória királynő uralkodása alatt.
Hosszúságra kicsit alább marad a magyarországi rokontól, mivel nem éri el a háromszáz métert, ugyanakkor a komplexum több mint három hektáron terül el. Arról már nem is beszélve, hogy a szobák, termek száma meghaladja az ezret, és a konditeremtől a fodrászaton, óvodán, és a postán át mindenféle fellelhető, sőt még a Speaker rezidenciája is itt található (később lesz róla szó, hogy ki is ő valójában) .

A látogatásunk alkalmával – ehhez képest – mi csupán 13 terembe nyertünk betekintést, és úgy hiszem, hogy ennyi engedélyezett az átlag látogató számára amúgy is. Az épület észak-keleti csücskéig sétáltunk, csodásabbnál-csodásabb termeken áthaladva, hogy visszafelé térképezhessük fel a különböző helyiségeket. Majd megérkezünk a Viktória toronyig, ahol az épület legnagyobb, az uralkodó számára fenntartott bejárat, a Norman-lépcsőház található (Sovereign's Entrance). A tűzvészt követően Norman Porch vezette a belsőépítészeti munkák egy részét, így az évente csak egyszer nyitva álló kaput róla nevezték el. A bejárat mindig akkor nyílik ki, mikor a királynő megnyitja a parlamenti évet. Ezen a napon, külön hintóval érkezik a kétezer-nyolcszáz gyémánttal díszített birodalmi korona a Towerból, és a lépcsőn a királyi lovas testőrség piros, illetve kék egyenruhában állnak sorfalat, hogy a királynő akadálytalanul eljusson a Palást teremig (Robing Chamber). A kék kárpittal borított helyiség bizonyos értelemben egyike a legintimebbeknek a palotában, mivel ebben az időben csakis a királynő tartózkodhat itt, ez az Ő öltözőszobája. Egy kopottas trónszék (állami szék), és egy tükör a sarokban, ennyi csupán a díszes szoba összes bútorzata, a falakon freskók örökítik meg a lovagiasság hét erényét: mértéktartás, állhatatosság, hűség, erkölcsösség, bőkezűség, becsületesség, bátorság. A képek alatt pedig az Arthur mondakörből vett jelenetek díszítik bronz fríz formájában a falakat. A kazettás mennyezeten különböző aranyozott szimbólumok sorakoznak egymás mellett, amelyek között fellelhető a bogáncs, ami Skócia jelképe, a lóhere, amely Írországot szimbolizálja, a póréhagyma, ez Wales attribútuma és a hullórostély is, amely a parlament címere. Innen tovahaladva a Királyi (galéria) folyosóra jutottunk, ahol a nagy elődök teljes alakos festményei ékesítik a falakat, és a hosszabbik oldalakon pedig a waterlooi csata és a trafalgari ütközet egy-egy realisztikus pillanata került megörökítésre. A hétköznapokban pedig a felsőház képviselői használják a termet praktikus munkavégzés céljából. A következő megállónk a Herceg terme volt, amely egyfajta előszobának is tekinthető a felsőház előtt. Itt Tudor kori uralkodók festményei tekintenek le ránk a magasból, fölöttük pedig tengeri csatajelenetek ékesítik az egyébként szolidabb méretekkel rendelkező terem falait. A galériából nyíló ajtóval szemben a fiatalkori Viktória királynő, életnagyságú szobra ábrázolja uralkodásának egy szimbolikus pillanatát, trónszéken ülve. A terem további érdekessége még, hogy ez alatt helyezte el Guy Fawkes és „bandája” azt a 36 lőporos hordót, amivel a király és a parlament életére akart törni 1605. november 5-én. Azonban, egy névtelen bejelentésnek köszönhetően átvizsgálták a pincét, és még időben elfogták a merénylőt. Erről a napról azóta is megemlékeznek minden évben máglyák és tűzijátékok kíséretében, és ünneplik a meghiúsult lőporos összeesküvést. Illetve a parlamenti év megnyitását megelőzően az uralkodó személyes testőrsége, a Yeoman of the Guard ugyanúgy átvizsgálják a termeket, mint négyszáz évvel ezelőtt.

Végre megérkezünk a felsőház (főrendiház) üléstermébe, amely az egyik legdíszesebbnek mondható az egész épületben. Az itt uralkodó szín a piros, ez az árnyalat egyébként már sűrűn megjelenik az ezt övező termekben is, innen tudhatjuk, hogy közel járunk a Lordok házához (House of Lords). A terem éke kétség kívül a királynő trónszéke, vagy talán inkább páholya, mivel nem csupán egy párnás sámliról beszélünk. A gótikus vonalvezetés és barokk pompával rendelkező emelvény teljes egészében aranyozott, ezen kívül az ülőhelyeket védelmező angyalok arca színaranyból van. Ehhez képest eltörpül a „ház” másik érdekessége a gyapjúzsák, amely a gazdagságot, és úriasságot hivatott jelképezni, a kényelmek kielégítésén túl (ez a portéka még napjainkban sem olcsó dolog). A trónszék mellett található ülőalkalmatosság, jelen esetben Fülöp hercegé pontosan egy inch-csel alacsonyabb, hogy azért – ha nem is sokkal – a hierarchia demonstrálva legyen. Mikor megérkezik a királynő, hogy megnyissa a parlamentet itt olvassa fel (természetesen már előre megírt) nyitóbeszédét szenvtelenül, ami egyben a következő évre vonatkozó, várható változásokat is magában foglalja - ezért is számít ez fontos eseménynek az országban. Ám, mivel nincs jelen a teljes parlament, ezért a Lordok háza legfőbb tisztviselője, a fekete pálcás úriembert, az ún. Black Rodot küldi a királynő, hogy hívja át az alsóházi képviselőket. Mire az alsóház bejáratához érkezik becsapják az orra előtt az ajtót, miszerint ők nem tartoznak közvetlenül elszámolással a királynőnek. Ezt követően háromszor kopogtat pálcájával az ajtón, mire bebocsájtást nyer, majd fejet hajt, és közli a „házelnökkel” (Speaker; a felsőházban Lord Speaker), hogy őfelsége a királynő szeretné megnyitni a éves parlamenti ülésszakot, így méltóztassanak átfáradni és meghallgatni beszédét. Erre a Speaker elindul a buzogány kíséretében, hogy meghallgassa az évnyitóbeszédet. Természetesen nem fér be mindenki a képviselők közül az amúgy is zsúfoltságig megtelt felsőházba, így csak a legfontosabb szerepet betöltők állják végig a beszédet. Egy másik érdekes hagyomány, amely ehhez a procedúrához tartozik, az a parlamenti túsz, akit egyfajta zálogként tartanak fogva az alsóház képviselői közül a Buckhingam palotában. Egyébként, ezeknek a tradícióknak a kialakulása I. Károly idejére vezethető vissza, ugyanis az uralkodása alatt messze nem volt a legfényesebb az uralkodó és a parlament kapcsolata (lásd a lefejeztetését elfogadó határozat kézjegyei). A teremben egymással szemben helyezkednek el a képviselők az emelvényeken, és középen található a már emlegetett Lord Speaker ülőhelye, és díszes ládákban a különböző vallások szent könyvei, amelyek a beavatási esküszövegeknél játszanak szerepet.

State Opening of Parliament 2016 (video)

Amint tovább haladtunk, és elhagytuk a Lordok házát, a Központi lobbiba érkezünk, ez az épületegyüttes középpontja, és itt találhatók Anglia, Skócia, Írország, és Wales védőszentjei a már emlegetett jelképekkel együtt. Egy kicsivel arrébb már az alsóház előterméhez érkezünk, ahol a zöld árnyalat válik dominánssá, és a belsőépítészeti stílus is jóval visszafogottabb az előzőekhez képest. Az előteremben található néhány, a volt miniszterelnökök közül, többek között David Lloyd George, aki az egyetlen walesi miniszterelnök, és aki a versailles-i békeszerződés tárgyalásai során több ízben felszólalt a magyarság érdekében, továbbá Winston Churchill és Margaret Thatcher vas bronzszobra is. Az üléstermet két, hosszúkás szoba övezi, amelyek funkciója az eldöntendő szavazások alkalmával érvényesül, ugyanis itt nincs tartózkodási lehetőség. Ha a Speaker szavazásra szólítja fel a képviselőket, akkor azok választhatnak, hogy az Aye lobby, vagy a No lobby terembe vonulnak be, véleményük kifejezéseképpen. Az itteni terem hasonló elrendezésű, mint a szomszédságban, de itt az ülésezések alkalmával az aranyozott buzogánynak (jogar) is helye van középen, amely nélkül nem kezdődhet semmiféle eszmecsere. Ez a terem kicsit kisebb, mint elődje, mivel a második világháború idején közvetlen bombatámadás érte, az újjáépítést követően pedig Churchill javaslatára kisebb lett, mivel úgy vélte, hogy kisebb teremben jobban lehet vitatkozni. A Speaker balján találhatóak a kormánypárti képviselők, velük szemben pedig az árnyékkormány (Official Opposition Shadow Cabinet) képviselői. Egy új törvény úgy születik, hogy előbb a törvény neve, majd a törvényjavaslatról szóló bővebb információ kerül át a felsőházba, amelyet, ha megfelelőnek tartanak, akkor elfogadják. Ha nem, akkor visszautasítják, és ha ez többször is előfordul, akkor csak „pingpongoznak” a javaslattal. Miután sikerült elfogadtatni, a királynőnek kézjegyével szentesítenie kell, és ettől kezdve válik hitelessé, lép hatályba az új törvény. Tehát, Őfelségének vétójoga van, de ezzel 1708 óta (Queen Anne) senki sem élt, s a közeljövőben sem várható ilyen jellegű megnyilvánulás. Az alsóház szűkössége miatt lehetséges helyeket is foglalni a képviselőknek, ekkor viszont reggel 8 órára kell érkezni a misére, és itt lehet névre szóló misekártyát váltani, amivel be lehet biztosítani az ülőhelyet.

Innen már csak visszafelé vezetett utunk, és szépen lassan visszatértünk a Westminster lovagterembe, amely egyúttal prominens személyek ravatalozó helyiségeként is szolgál, illetve külföldi politikusok látogatása alkalmával itt tudják megszólítani együttesen a két ház képviselőit. Többek között itt mondott beszédet Nelson Mandela, Barack Obama és Benedek pápa is.

Ezeken kívül is volt még néhány érdekes történet, tény, szabály, amely elgondolkodtatja, esetleg megmosolyogtatja az embert, de jó tisztában lenni velük. Az egyik ilyen szabály, hogy tilos hazugnak nevezni a másik képviselőt! Azt, hogy elferdíti a tényeket, vagy, hogy homályosan fogalmaz, illetve ezeknek a különböző változatai megengedettek, de hogy valaki hazug legyen, az nem lehet. Ugyan így tilos a káromkodás, és tilos kardot rántani a parlamentben (ez talán már kevésbé aktuális, de sohasem lehet tudni). Illetve nem csak tilos, de törvénysértő meghalni a parlamentben, szóval ezt senki se tegye!

Érdekes volt látni a fenséges pompát, és az egyszerű eleganciát, megtudni, hogy múlt történései miként lettek élő hagyománnyá a jelenbe, s hogy a fura szokások ellenére a modern felfogás remekül megfér e hatalmas műemlék oly sokat látott falai között.

Aki kételkedne az angolok furcsaságaiban, annak ajánlom, hogy látogasson el a legközelebb található pubok valamelyikébe (St Stephen's Tavern, The Albert, Red Lion), ahol több division bell is található nem messze a pulttól. Ha ez a csengő megszólal, azt jelenti, hogy az épp ott söröző képviselőnek pontosan nyolc perce maradt, hogy visszaérjen, és szavazzon az aktuális témáról…

Végezetül, a méltatlanul háttérbe szorult Big Benről egy rövid kis dokumentumfilm áruljon el többet. Egyébként a hatalmas harangok ezen a héten hétfőn (augusztus 21.) négy évre elhallgatnak, felújítás miatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.