A kiállítás, melyről a Telegraph is úgy irt, hogy muszáj látni; a portrék, amelyek bevonultak művészettörténet felejthetetlen alkotásai közé, és egy ember története képekben – is – elmesélve, akit egész egyszerűen úgy emlegetnek, hogy Picasso.

Ugyan, már új kiállításnak adta át a helyét, a Nemzeti Portré Galéria kiállítóterme, de úgy érzem, hogy néhány szóban azért mégis illik megemlékezni az ott látottakról, tapasztaltakról.
A helyiségekben több mint nyolcvan munkáját mutatták be az XX. századi avantgárd legnagyobb művésznek a malagai születésű Pablo Picassonak. Köztük szerepelnek első felesége, Olga portréi, de megtalálhatóak voltak külön teremben önarcképek, a hírnév előtti korszakból, barátok képei, vagy írók, zeneszerzők karikatúrái is, melyek megrendelésre készültek. Ezek a képek többnyire olajfestmények, de sok kis méretű grafika is található. S már itt megjelent a művész egész életét behálózó szexualitás, néhány nemi-aktus ábrázolás formájában.
Ahogy haladtunk tovább a nagy galéria felé, már egyre inkább megjelentek a színesebb, díszesebb alkotások is, melyeken egyre gyakoribbá váltak a formabontó vonalvezetések, és el-eltűntek a perspektivikus ábrázolás megszokott keretei.

Majd a tágas terembe érve, már igazi színkavalkád fogadott minket, s különböző korszakokból kaphattunk ízelítőt. Többek között láthattuk a Velázquez ihlette Las Meninas sorozatból néhány művet, és utolsó feleségéről – a festőnél 45 évvel fiatalabb - Jacquelin Roqueről arcképeket, illetve a mester időskori alkotásai közül is néhányat. Ezek, a többnyire nagyméretű olajfestményeket leginkább a kubizmus ihlette, de néhány szürrealista alkotást is felvonultatott a kiállítás; és a festmények mellett, néhány szobor (háromdimenziós arcábrázolás) is megtekinthető volt.

Összességében, számomra nagy élményt jelentett ez a kiállítás, hiszen egy új nézőpontból ismerhettem meg a történelem egyik leghíresebb festőjét, aki már életében legendává vált; és egyébként nincs más olyan művész az eddigi történelemben, akinek képeit ennyiszer lopták volna el, mint Picassoét…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.