Az augusztusi hosszú hétvégére újra felpezsdült a Balaton Sound helyszíne, vagyis Zamárdi. A partszakasz ugyan az volt, csupán a felosztás módosult némileg, aminek voltak praktikus momentumai, de voltak apróbb, bosszantó dolgok is.
Az időjárás nem volt trópusi, de bulizásra ideális, s mindenképp barátibb, mint a tavalyi Strand alkalmával. Következzen néhány gondolat a fesztivál élményekről.

Két éve, hogy nem voltam több napos fesztiválon, ami némileg pótlásra került júliusban, ugyanis sikerült egy nap erejéig betekinteni a Balaton Sound miliőjébe, de bár ne tettem volna… Ezúttal bővebb volt a névsor, akiket ismertem a fellépők közül, ráadásul több olyan név is szerepelt a listán, akikre kifejezetten kíváncsi voltam! Így történt, hogy csütörtökön tíz órára megérkeztem másod magammal a fesztivál parkolójába. Aztán jöhetett a jegyvásárlás, és kezdődhetett a buli. Szimpatikus volt, hogy a főbejáratok előtt hatalmas nyílt placc állt rendelkezésre, ahol jegyet lehetett venni, reklamálni, kártyát tölteni, és informálódni, na meg „alapozni”. A bejárathoz közel persze volt minden, ami szemnek és szájnak ingere – többek között házi sör, kedvező áron!

Túl nagy tömeggel nem találtam szembe magam, ahogy beléptem a B.My.Lake területére (ami idén költözött át a túloldalról), de ez különösebben nem zavart; és a napok előrehaladtával szinte exponenciálisan növekedett a vendégek száma is, vagy ha nem is, de egyre sokasodunk! Itt négy helyszínen ment a masszív dübörgés, a csütörtök fő attrakciója kétség kívül Fritz Kalkbrenner volt, akinek élő műsorát csak messziről hallgattam, mikor a nyár slágerét nyomatta (elnézést mindenkitől, de most nem jut eszembe a címe), ez természetesen már a játékidő vége felé volt. De annyira nem is aggódtam ez miatt, mivel a drum and bass (Lake Stage) színpadnál már tornyosultak a basszus hullámok, amelyeket Jade, majd pedig Spor korbácsolt igen magasra - persze előkerült néhány darab az új, Caligo albumról is. Bár megmondom őszintén, hogy olyan eldurvult veretés nem volt részemről, mint számítottam, mindenesetre, panaszra nincs okom! Illetve átnéztünk még a szomszédba is, ahol Krafty Kuts pirította a funky-break-et, de nem volt túl szerencsés az időzítés, mivel az utolsó számra érkeztünk csak meg. Azért szomorkodni nem kellett, mivel a Ninjabreakz csapata folytatta tovább a ritmusosabb ütemek pakolását, és a jó hangulat sem volt híján… A sátorépítés elmaradt, mint később megtudtuk, nem is volt ez olyan nagy baj, mert csupán a több száz méterre lévő kemping üzemelt, a Strand túlsó oldalán, így az alvást kocsiban oldottuk meg. Sokan panaszkodnak rá, de szerencsére a hőmérséklet megfelelő volt, és azért ki lehetett pihenni az utazás, meg az első nap fáradalmait.

Másnap reggel ébredés, bevásárlás a legközelebbi CBA-ban, ahol már ezen a napon sem lehetett kártyával fizetni ( :( ), s egy nappal később már sorba kellett állni, hogy bejuthasson az ember! Aztán pedig parkolós jamboree következett, ismerkedés, beszélgetés. Mivel nagyon zene se volt még ekkor – főleg nem a B.My.Lake-en – csupán a legközelebbi kis kocsmában, ahol öröm volt nézni,hogy délelőtt 11-kor hogy tapostak goára a fáradhatatlan fiatalok. Egyébként itt majdnem minden délelőtt hatalmas csapatás volt, mindig más stílusban, és Winamp-os vizuálal fűszerezve! Na meg a táncolós szőke lány volt a másik hős, akihez szinte órát lehetett volna állítani, mert egyedüli hősként mindig rendesen küldte a Terrace-on. Szóval a délutáni órákra sikerült meghozni a kedvet, s hogy ha már úgyis elkezdődtek a koncertek, akkor megtekintettük a Hősöket a Strand Nagyszínpadán, akiket aztán a 20 éves Ganxta Zolee és a Kartel követett, s igazán zúzós előadást produkáltak, amiből nem hiányoztak a modernebb taktusok és a vendég fellépők sem. Eztán némi sétálás, uzsonnázás, pihenés, töltődés következett, és készülődés az esti programokra, aminek „nyitó táncát” a Brains kezdte meg a már emlegetett helyszínen.
A jól bevált fesztivál slágerekkel operáltak a fiúk, és néhány régebbi zúzós trekk is belefért – hibátlan műsor. Őket követte az első techno csemege, legalábbis részemről: Dense & Pika. A komoly, mély négynegyedek csak úgy hasították a levegőt, és dübörgött a föld, az itteni nagy színpad előtt (B Stage) mindenki megőrült a kiállások alatt, és őrjöngött a droppokat követően. Ugyan ez a ceremónia folyt le a szomszédságban is, csak éppenséggel a tört ütemeket vezérelte Chris.su, aki egy pillanatig nem hezitált, csak úgy ontotta a duplákat, és szinte percenként pakolta az újabbnál újabb talpalávalót. Fenomenális és egyben lenyűgöző, amit Chris.su művelt ezen az estén (is), akit Mc Fedora egészített ki. Így nem volt könnyű dolga Friction-nek a folytatásban, de úgy vélem, hogy a hangulat nem hagyott alább! Ugyanakkor nem tudtam teljes egészében csupán a dnb-re koncentrálni, mivel kíváncsi voltam a német Sven Väth műsorára, aki első hallásra kiábrándító volt számomra, azonban a produkció amivel előrukkolt egészen elképesztően hatott. Ahogy az ember egyre közelebb merészkedett a hangfalakhoz, mintha valami éteri vonzalom alakult volna ki, és a bugyuta kattogás, csilingelés egyre vonzóbbá és hipnotikusabbá varázsolta az embert – én legalábbis így éltem meg a különleges szett momentumait. A folytatásban viszont Richie Hawtin következett, akit talán még annyira sem kell bemutatni még az olyan magamfajta „alkalmi techno fogyasztóknak” sem. Kíméletlen szigor a köbön, precizitás, és húzósabbnál-húzósabb aprítás, amit a közönség átélhetett péntek éjszaka. A továbbiakban még DC Breaks válogatásába kóstoltam bele a Bladerunnaz színpadnál, aztán szépen lassan a fáradtság lett úrrá rajtam, s inkább a pihenést választottam.

Az utolsó napra telt meg leginkább mindenütt a terep, de talán tömegnyomorról is sem lehetett beszélni, aminek szintén örültem mivel az átlagos idő, amit sorban állással töltöttem az egy-két perc között mozgott mindig, és ez jelentősen most sem változott. Azt viszont ismerősöktől tudtam meg, hogy ugyan ezen a napon a fővárosban Mayday-t rendeztek, amit viszont nem nagyon értettem: hogyha van egy európai színvonalú line up a magyar tenger partján, akkor miért kell parádézni a betondzsungelben. Végeredményben lényegtelen volt számomra, csupán elgondolkodtatott a dolog. A szombat este főbb állomásai: Punnany Massif a Strandon, bár őket inkább a parton ücsörögve hallgattam. S persze, ha már volt lehetőség akkor megpillantottam Steve Aoki produkcióját is, aki természetesen – hírnevéhez hű maradva – közel egy tucatnyi hatalmas tortát dobált szét a közönségnek. Voltak, akik kifejezetten transzparensekkel érkeztek, és „igényelték” a tortát – az arcukba. Kicsit meg is sajdult a szívem a sok finomság elpazarlása láttán, de nekem sajnos nem jutott. A végjátékban a közönség leguggoltatása következett, majd zúzás, ami a csövön kifért. Szóval elég látványosra sikerült a showman fellépése, ami engem nagyon táncra nem késztetett, mivel a stílus nem az én világom. Annál inkább megmozgatott Ian Autorun és Markov szettje – akikre először a távolabbról azt hittem már, hogy Matrix & Futurebond játszik. A legpörgősebb, legelevenebb b2b volt, amit hallottam a fesztivál alatt és egyúttal személyes kedvencemmé is vált. Csak reménykedni tudok, hogy esetleg rögzítésre került, s majd egyszer előkerül, és újra lehet hallgatni…

A Strandra visszatérve még egy kicsit Delta Heavy ugrálós repertoárjába kóstoltam bele, itt sem volt megállás! Levezetésnek pedig Phace, később Mindscape+Jade neurofunk egyvelegével zártam a tört ütem parádét, és a techno szekcióból Sam Paganini maradt, akiből hallgattam kicsit – tökéletes lezárás.

Röviden annyit mondhatok, hogy kiváló hétvégét tudhatok magam mögött, s nagyon örülök, hogy végre volt lehetőségem egy ilyen buli sorozaton részt vennem, ahol a könnyűzenei műfajon át a kevésbé populáris, rétegzenei csemegékben lehetett részem. Remekül kiegészítette egymást a két fesztivál - bár lehetett volna rugalmasabb az átjárhatóság. Illetve remélem, hogy a környezettudatosság ellenére azért jövőre lesz papír alapú line up. :- ) Köszönjük Strand, köszönjük B.My.Lake!

 További fotók...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.