Az osztrák electro swing banda The Burning Spider névre keresztelt albumturnéja 2017-es utolsó állomása London volt. Érdeklődőből nem volt hiány, ugyanis a 12 ezres Alexandra Palace küzdőterme csordulásig megtelt december első szombatján.
Már jó ideje tudni lehetett, hogy érkezik a Parov Stelar, s mivel a két évvel ezelőtti, budapesti Parkos koncert elég jól sikerült, így nem volt kérdés, hogy ott a helyünk! A hosszú várakozást követően eljött ez a hűvös, ködös december este is, és felöltöttük legszebb ruhánkat, majd útnak indultunk, hogy időben a helyszínre érjünk. Az előre jelzett időpont után nyitották ki a kapukat, és a rutinosabb koncertezők is csupán később érkeztek, szóval mi is nyugodtan várakozhattunk lakótársunkra, aki munkája miatt csak később csatlakozott hozzánk. Szerencsére talált külön Parov Stelar buszjáratot, ami egyből a bejárathoz szállította, így mindenki megnyugodott, hogy nem maradtunk le semmiről.
Táskavizsgálat, rutinellenőrzés, majd a pálmacsarnokba jutottunk, ahonnan egy újabb terembe lépve igazi fesztivál hangulat fogadott minket. Sörös pultok, hamburgeres, waffles-kocsi, szóval minden, ami szem-szájnak ingere. Mindezt, egy kis élő jazz zene tette még idillibbé, és kellemesebbé. Meglátogattuk a koncerttermet is, ahol már esély sem volt természetesen a színpad első részét megközelíteni, de nem is bántuk ezt annyira. A bejárathoz közel, kényelmesen letáboroztunk, és az este további részében is itt mulattunk. A bemelegítő dallamokat Mike Riglernek köszönhettük, aki a lemezpörgetés mellett producerként is tevékenykedik, és máskor is warm up-olt már a zenekarnak. Ezúttal kellemes house hangzással izzította a türelmetlen közönséget. Majd kicsivel kilenc óra után végre felcsendült a ’The Lonely Trumpet’, ami útjára indította a műsort. Szépen, lassan a sötétből előbukkant Cleo Panther énekesnő esztétikus alakja is, és az együttes többi tagja is megmutatta magát. A trombitaszóló mellé komótosan bekúszott a lüktető basszus is, és innentől kezdve nem volt megállás. A beköszönést és üdvözlést követően azonban a zenéé volt a főszerep, így egymást követték a már jól ismert, táncba hívogató ritmusok: ’Hit Me Like a Drum’, ’I Need L.O.V.E.’, ’Clap Your Hands’. A tempó, és a produkció íve töretlen volt, köszönhetően a gyors váltásoknak, és az olykor elektronikus átvezetéseknek. Mire észbe kaptunk, már táncoltunk a ’Catgroovre’ és a ’Berlin Shuffle’ ütemeire is. Ami egyben azt is jelentette, hogy a show vége felé
közeledtünk, sajnos. A fináléban pedig ’The Speed Demon’, és végül a ’Mama Talking’ csendült fel, melyek nemkülönben okoztak katarzist a lelkes tömeg számára. Aztán, ahogy érkeztek, úgy el is tűntek a színpadról a zenészek, szűk másfél óra után. Pedig nagyon sokan voltak még – többek között mi is – akik eltáncoltak volna még legalább ennyi ideig. A tapsvihar, és a kántálás sem segített már a helyzeten, és egészen illúzióromboló volt a hirtelen jött lámpakapcsolás is. Nem tehettünk mást, mennünk kellett. Minden esetre kellemes élménnyel a hátunk mögött sasszéztunk ki az épületből, és reménykedünk, hogy mihamarabb újra láthatjuk a formációt élőben. Az igazán fanatikusoknak márciusig kell várni, és Milánóba utazni, ugyanis ekkor folytatódik az albumturné.
Az együttes hozta a kötelező számokat, és megszokott színvonalat. Ugyanakkor tényleg eltáncoltam volna még egy kicsit, jó lett volna egy kis levezetés, vagy nagyobb ráhangolódás(?). Összességében remek koncert, kiváló hangulat. Köszönjük szépen Parov Stelar!
Köszönjük Ally Pally!
További fényképek . . .
