Első alkalommal került megrendezésre a Talentn konferencia, amely egész egyszerűen a kreatív gondolatoknak, és a tehetségeknek adott színteret. Lehetőség nyílt több korosztálynak, hogy neves előadók és fiatal kutatók között csodálja meg a magyar elme sokszínűségét. Mindennek a RaM Colosseum adott otthont, Budapesten, szeptember utolsó csütörtökén. A Dunaújvárosi Főiskolát Dr. Varga Anita, Dósáné Pap Györgyi tanárnők valamint Németh Nóra, Kovács Dávid és jómagam Nagy Péter  hallgatók képviseltük.

A kedves fogadtatást követően, egy frissítő és – 10 órakor - kezdődtek is a produkciók,  amelyek csak részben voltak látványosak, viszont az ott elhangzottak annál lélegzetelállítóbbak voltak! Egymás után szólította színpadra a talentumokat Tunyogi Henriett  balettművész, aki Buda Mártonnal karöltve moderálta a teremben zajló eseményeket. Mindenekelőtt Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter mondott rövid nyitó beszédet, úgy, mint az 50 tehetséges magyar program fővédnöke, illetve mint mentor, tanító. Hangsúlyozta, hogy egy mentorált számára a legfontosabb, ha: szeretik, ösztönzik, irányítják, és bíznak benne!

Ezekkel a szavakkal búcsúzott miniszter úr, s adta át a stafétát Bényei Éva Bernadettnek, aki saját bevallás szerint - „a kutatás legizgalmasabb része ott kezdődik, amikor valami nem működik.” A mindössze 17 éves lány  a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának tanulója, kísérleteit a konyhában  kezdte, az édességek pozitív, negatív hatásait vizsgálta. Másodikként  Szabó Péter állt a színpadon, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, s művészetterápiájával hamarosan a grúziai poszt-háborús övezetben fog segíteni feldolgozni a szörnyű háborús élményeket. Sok sikert kívánunk neki innen is! Henriett néhány szóban ismertette a következő tehetséges ifjút, aki nem más volt, mint Kiss Ádám. A szenvedélyes legóépítő, programozó és kutató az elmúlt néhány évben robotkezet és sörkollektort is készített, amelyeket különböző mérésekkel tesztelt, és tovább fejlesztett.
Az első etapot Tóth Károly zárta, aki egy kerekesszékkel gurult a színpadra és beszédében is korlátozott volt, azonban saját gondolatai nem csak szívhez szólóak, de inspirálóak is voltak, ami a lélek szabadságát nagyszerűen példázta. A fiú, akinek színház az álma, a sok buktató ellenére szeretné elérni, hogy az egészségesek és mozgássérültek együtt táncolhassanak… Károly óriási akaraterőről tett tanúbizonyságot, amikor litl kórja ellenére, felállt a kerekesszékéből és táncolt. A teremben megfagyott a levegő, egyszerűen lélegzetelállító volt.

Rövid szünetet követően folytatódott a bemutatkozás, méghozzá Laki Balázzsal, aki többször hangsúlyozta: „A remény királyságában sosincs tél.” Előadásában a pozitív gondolkodás hatására hívta fel a nagyérdemű figyelmét, s arra, hogy sokszor észre se vesszük saját korlátainkat, pedig szemléletváltással nagyot ugorhatunk előre. Később Markos Ádám András néhány alapvető gondolatot vizsgálgatott rövid bemutatójában, például: Milyen szükségletei vannak a társadalmi együttműködésnek? A társadalom mely csoportjait szorítjuk perifériára? Mitől félünk? Ezeket a témákat is feszegette már egyetemistaként is, s további célja, hogy antidiszkriminációs mozgalma tovább, messzebb jusson. Majd pedig, Sárosi Róbert a konstruktív kudarcokról mesélt. Több sikertelen vállalkozói próbálkozás és együttműködési sikertelenség után sem adta fel, s tudatossága, hite, és tapasztalata volt, amely ma már viszi előre magánéleti és céges sikereit is. A folytatásban Vásárhelyi Dávid prezentálta saját hírportálját. A média világa már korán magával ragadta, s azóta is töretlenül halad előre, melynek ékes bizonyítéka saját hírportálja, amely napról napra bővül, fejlődik. S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Kádár Anett Julianna és Szokolay Ádám Zsolt közös bemutatója következett. Liszt Ferenc Dante-szonátáját mutatták be, mind szakértői szemüvegen keresztül, mind pedig az autentikus hangzás világra támaszkodva. A fiatalok álma, hogy a nagyközönség számára is könnyen érthető és élvezhetővé váljon a komolyzene (is).

Egy órától ebédszünet, közben lehetett vitatkozni az eddig hallottakról, és persze felkészülni a soron következő szekciókra. Három helyszínen folytatódott a tehetségekről szóló előadások: Verseny-, Esély-, Inspiráció és Tehetség címekkel. Jómagam a „verseny” mellett tettem le a voksom, így hamarosan, Szűts Ildikó moderálása alatt elkezdődtek a szekció előadásai. A nyitó gondolatokat nem mástól, mint Prof. Dr. Vizi E. Szilvesztertől hallhattuk, aki a magyar szürkeállományban rejlő zsenialitást hangsúlyozta, s hogy ez az, amit a világnak adhatunk. Így meg kell azt becsülni, s ápolni kell, teret hagyni, hogy kibontakozhasson! A folytatásban Prof. Dr. Bagdy Emőke ismertette legfrissebb kutatási eredményeit, amelyekben azt vizsgálta, hogy mit lehet kihozni a középiskolás korosztályból, ha megfelelően foglalkoznak velük. Tapasztalatai szerint, ahol nagy a fény, ott sajnos nagy az árnyék is. Figyelni kell az ifjú tehetségekre, és mindig vizsgálódni kell: „Hol szorít a cipő?”, „Mi a probléma?” Ezt nem lehet másképp csinálni, csak szívvel és lélekkel; odafigyelni a fiatalokra, és inspirálni őket, elültetni a tehetség gondolatát, és azt folyamatosan táplálni, megerősíteni. Ez pedig nem hétköznapi munka, vagy könnyed szórakozás, ez nem más, mint szolgálat. S csupán ilyen hozzáállással működhet, és bontakozhat ki, valami szép, valami jó, valami még több…

A szekció következő részében Emőkéhez csatlakozott Kolosi Péter az RTL Klub programigazgatója és Szalai Zoltán a Mathias Corvinus Collegium ügyvezetője, akik kerekasztal beszélgetésben fejtették ki további álláspontjukat a tehetséggondozásról, arról, hogy kinek mekkora, s milyen felelőssége van ezzel kapcsolatba. A felek pro és kontra érveltek, mondták el személyes és szakmai tapasztalataikat.

A kerekasztal beszélgetést követően Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus beszélt még a motiváció szerepéről, és arról, hogy mennyire fontos az, ha egy-egy egyénnel is külön foglalkoznak. Sportpszichológusként jelentős tapasztalatai vannak a stresszhelyzetkezelésben, és hogy mit lehet megengedni egy divergens gondolkozású tehetségnek, s mit nem ahhoz, hogy kellően kibontakoztassa tudása legjavát.

 Az előadások és az ott hallottak hatása alatt hagytuk el a ’Colosseum főbejáratát. Fiatal tehetségektől nagy szavak, és tapasztalt kutatóktól hétköznapi intelmek. "Bánj úgy az emberekkel, amilyennek tűnnek a szemedben, és rosszabbá válnak. Vagy bánj velük úgy, amilyenek lehetnének, és azzá teszed őket, amivé lenniük kell." – mondta Goethe. Talán tényleg ez lehet a záloga, hogy a tehetség ígérete megvalósuljon. Akinek ez szívügye, nem tud mást tenni, szolgálni és talán azzá lesznek, amivé lenniük kell.

Képek még...

A bejegyzés trackback címe:

https://pez-potyi.blog.hu/api/trackback/id/tr785555469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása